Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani típusai... 307 Ezzel szemben véleményem szerint egyértelműen bázisváltásról beszélünk olyankor, amikor a vendégnyelvi igének egyáltalán nincs semmilyen bővítménye, vagyis önmagában alkot teljes mondatot (a szlovák 1. és 2. szentélyű igerag a magyarhoz hasonlóan egyértelműen utal az alanyra). S persze olyankor is bázisváltásról van szó, amikor a másik nyelvből jövő igének csak a másik nyelvből származó bővítményei vannak, hiszen ekkor az egész megnyilatkozás a másik nyelvhez tartozik. Nézzünk meg erre a két esetre is egy-egy példát, még akkor is, ha ezek nem tartoznak szorosan a témánkhoz, hiszen a beépülés magasabb szintjeit érintik („egyszerű mondat beépülése összetett mondatba”, illetve „önálló mondat beépülése a diskurzus egészébe”). Ahhoz ugyanis, hogy a „határközeli”, de még „határon inneni” jelenségeket jobban megértsük, hasznos megismerni a már „határon túl” található jelenségeket is. 29. Kaptunk mostan ojan szép zápalky-kat, Match Game, nechcete? Kaptunk mostan ojan szép gyufák-okát, Match Game, nem kérnek? (Debnár 1994: 103.) 30. Há még it vagyunk, spolu sme už. mondhatni hogy hármosba (egy e) <= egy évet> vagyunk spolu, éés reméjük, hogy sokáig kibírjuk. Há még it vagyunk, együtt vcurvunk már, mondhatni hogy hármosba (egy e) <= egy évet> vagyunk együtt, éés reméjük, hogy sokáig kibírjuk. (Csiba 2004: 17.) A 29. sz. példában szereplő „nechcete?” ige már nem annyira vendégnyelvi betét, hanem inkább a zápalky” vendégnyelvi betét, ill. a „Match Game” angol szókapcsolat hatására bekövetkezett bázisváltás, csak történetesen az egész megnyilatkozás egyetlen szóból áll. Az ilyen váltások ritkák lehetnek, legalábbis adatbázisunkban nem találtunk rájuk jó példákat, ezért voltunk kénytelenek máshonnan idézni egy ilyen típusú megnyilatkozást (ennek szerzőjéről nem tudjuk, melyik nyelvét beszéli jobban). A 30. sz. példában az ige határozói bővítményei („spolu”, ill. „už”) is szlovák nyelvűek, vagyis az egész megnyilatkozás szlovák nyelvű, így természetesen semmi sem szól az ellen, hogy ezt az esetet bázistartó kódváltásként elemezzük. * A V típusú kódváltást, melyre a vendégnyelvi betéteknek vendégnyelvi morfémák segítségével történő beépülése jellemző, olyan beszélők alkalmazzák elsősorban, akik a diskurzus másodlagos nyelvében dominánsak (vagyis a szlovák nyelvben). Valószínűnek látszik, hogy számos enyhén szlováknyelvdomináns beszélő rendszeresen él mind a B, mind a V típusú kódváltás lehetőségével, vagyis a szlovák nyelvből származó elemeket hol magyar, hol szlovák morfológiai eszközökkel építik be a megnyilatkozásba. Ezt leginkább a következő tényezőkkel lehet magyarázni: mindkét nyelv iránti pozitív attitűdök, purizmus hiánya, a magyar nyelvi szókincs (egy részének) bizonyos mértékű háttérbe szorulása, illetve bizonyos regiszterek szókincsének magyar nyelvbeli hiánya. Az erősen szlovákdomináns beszélők - különösen a nyelvvesztők és a tökéletlen nyelvelsajátítók - esetében a legfontosabb tényező valószínűleg a magyar nyelvi kompetencia alacsony szintje: az ilyen beszélők sokszor nem is képesek magyar nyelvi toldalékokkal ellátni a szlovák vendégnyelvi betéteket; olykor lehet, hogy képesek is volnának erre, de nem vállalják az ezzel járó nagyobb mentális erőfeszítést és a tévesztés kockázatát. A V típusú kódváltás során a két nyelv elemei csak mondatok, szintagmák, szókapcsolatok szintjén érintkeznek egymással, szabad morfémán belül nem. Ez azonban mégsem jelenti, hogy a kódváltásnak ez a típusa elfogadhatóbb volna a magyardomináns, magyar identitású beszélők számára, mint a B típusú kódváltás,
