Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
308 Lanstyák István melynek során a,,nyelvhatár” szavakat hasít kétfelé, ugyanis a V típusú kódváltásban a vendégnyelvi morfémák aktív mivolta azt a benyomást kelti, hogy a két „nyelv” erősen keveredik, úgy tűnik, mintha az interakció résztvevői hol magyarul, hol szlovákul beszélnének. Ilyen szempontból a bázistartó kódváltásnak ez a típusa közel áll az e munkámban részletesen nem tárgyalt bázisváltogatáshoz, melynek rendszerszerű megjelenése mindenekelőtt a kettős nyelvi (és etnikai) identitású, mindkét nyelvet folyékonyan beszélő, rendszerint kiegyensúlyozott kétnyelvű beszélőkhöz, illetve olyan, nyelvileg vegyes közösségekhez kötődik, melyekben a tagok egy része az egyik, a tagok másik része a másik nyelvben domináns (1. Lanstyák-Szabómihály 1996; Lanstyák 2000a: 158-159, 2000b: 14-15; vő. még Husárikjová] 2003, 2005). A V típusú kódváltással kapcsolatban fölmerül a kérdés, létezik-e olyan kiegyensúlyozott kétnyelvű diskurzus, amelyben a két nyelv nem bázisváltogatás révén jut nagyjából kiegyenlített szerephez, hanem elsősorban - ha nem is kizárólagosan - V típusú kódváltás révén. Erre a kérdésre nem lehet, illetve nem is nagyon érdemes „elméleti” választ keresni. Elméletileg talán nem lehetetlen az ilyen, ám az eddig alkalmazott terepkutatási módszerekkel e típus megragadására nem sok esélyünk van, mivel a terepmunka megkezdésekor a terepmunkások azzal a kéréssel fordulnak az adatközlőikhez, hogy ha csak lehet, próbáljanak meg magyarul beszélni. Ez a kérés pedig nehezen mellőzhető, ugyanis az erősebben szlovákdomináns beszélők egy ilyen elvárás hiányában nyilván első adandó alkalommal teljes egészében átváltanának a szlovák nyelvre. Ezért a jórészt V típusú kódváltásból álló kiegyensúlyozott kétnyelvű diskurzus magnóra rögzítésére csak akkor van esélyünk, ha ez nem csupán egy szokatlan beszédhelyzetben megjelenő rögtönzésszerű beszédmód, hanem létezik jól „begyakorolt”, bizonyos típusú beszélők közt rendszeresen használt formája is. Erre nézve azonban nincsenek még csak megfigyeléseink sem. Ha vannak is olyan beszélők, akik viszonylag sűrűn élnek a V típusú kódváltás lehetőségével, valószínűnek tűnik, hogy ezt bázisváltogatással kombinálják. 3.4. Beépülés formális eszközök alkalmazása nélkül - H típusú kódváltás Előfordul, hogy a vendégnyelvi elemek egyáltalán nem épülnek be formális eszközökkel a bázisnyelvbe, hanem toldaléktalanul „téblábolnak” a bázisnyelvi megnyilatkozásban. Ez az eset nem tévesztendő össze az 1. fejezetben tárgyalt kódváltási típussal. Mindkettőben közös, hogy a másik nyelvből származó elemek nem tartalmaznak toldalékot: a dolgozatom 1. részében tárgyalt esetben azonban a toldalék hiánya zéró morféma jelenlétét jelenti, vagyis arról van szó, hogy az adott funkció kifejezésére a nyelv nem alkalmaz formális eszközöket; ezzel szemben az itt tárgyalt esetben nem zéró morfémáról van szó, hanem egy testes morféma hiányáról, melynek következtében agrammatikus mondat jön létre. A H típusú kódváltás alkalmazása két különböző okra vezethető vissza. Az esetek egy részében nyelvtani okai vannak (az érintett nyelvtani jelenség heteromorfiája a két nyelvben); ilyenkor kompetens magyar nyelvi beszélőknél is előfordulnak olykor-olykor ilyen jellegű formák. Más esetekben a toldalékhiány a bázisnyelvi kompetencia alacsony szintjének a következménye; ilyenkor a bázisnyelvben gyakran a bázisnyelvi szavak is toldaléktalanul jelennek meg (vő. Rabec 2003: 41-42). Az alábbi két példában a kódváltott szlovák nyelvű szekvenciához kényelmetlen magyar toldalékokat kapcsolni; a toldalékok elmaradásának ez lehet a fő oka. 31. Há haverokkal (.) egyik haveromnak van ö CHATÁ-jo Ö font a Mvto pod Ďumbierom és oda szoktunk járni mindig ö síelni. Há haverokkal (.) egyik haveromnak van ö CHATÁ-jo <= nyaralója> ö font a Vámos és oda szoktunk járni mindig ö síelni. (Hoboth 2004:4.)
