Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani típusai...301 amit nehezen érthető szövegrész követ, így az sincs kizárva, hogy a bázisnyelvü szekvencia bázisváltásként értelmezhető. Az ezt követő magyar nyelvű szekvencia többé-kevésbé megismétlése (vagy - ha úgy tetszik - némileg pontatlan fordítása) a szlovák nyelvű szekvenciának, az ige viszont megmarad szlovák nyelvűnek, nyilván azért, mert a beszélő nem ismeri a szó magyar megfelelőjét (nyelvi hiány), illetve nem jut neki éppen eszébe (nyelvi lapszus). Az ismétlés oka valószínűleg az, hogy a beszélő - amennyire lehet - ragaszkodik hozzá, hogy a diskurzus elsődleges nyelvén, azaz magyarul beszéljen. Érdemes még megfigyelni, hogy a kódváltást egy analóg elem, a mindkét nyelvben meglévő no mondatszó vezeti be, hidat alkotva a két eltérő nyelvű szekvencia közt. A szakíró - dalomban az ilyen megoldás úgy értelmeződik - jogosan -, hogy az analóg elem használata mintegy „kiváltotta” a nyelv megváltozását. Ezt a jelenséget az angol nyelvű munkákban „triggering”-nek19 hívják (1. pl. Grosjean 1982: 151; Auer 1988: 203); a műszót Bartha Csilla (1993: 126-128) kötésként magyarította. * A vendégnyelvi betéteknek bázisnyelvi morfémákkal történő beépítése az integrációnak egy különösen erős válfaja, amely közel áll a kölcsönszavak használatához. Viszonylag magas szintű bázisnyelvi ismereteket igényel, így nem csoda, hogy a magyardomináns kétnyelvüek esetében a beépítésnek - az előzőekben említettel együtt - ez a legjellemzőbb válfaja (vö. Lanstyák 2006). A B típusú kódváltás egyszersmind a kódváltásnak az a nyelvtani típusa, amelyet a legjobban ismerünk, a legtöbb példával tudunk dokumentálni. Régebbi közleményeimben ezt a típust, a tőle elválaszthatatlan Z típusú kódváltással együtt - azóta kiderült, helytelenül - „a” bázistartó kódváltásként tartottam számon (1. pl. Lanstyák 2000b: 4-5; 2002b: 93-94; Lanstyák-Szabómihály 2005: 66, 68-71). A jelen munkámban vizsgált kétnyelvűségi típusok közül a B típusú kódváltás leginkább az enyhén szlovákdomináns beszélőkre jellemző, akik magas szinten birtokolják a magyar nyelvet is. Bár a két nyelv elemei ebben a kódváltási típusban nagyon intim módon kapcsolódnak egymáshoz (egyetlen szabad morfémán belül találkoznak a két nyelv kötött morfémái, szoros egységet alkotva), aligha képzelhető el, hogy volna olyan beszélő, aki egynyelvű magyar identitása és purista hajlamai ellenére is ne élne vele olykor-olykor (elsősorban nyelvi hiány vagy lapszus kitöltésére), s legföljebb a váltás jelzésével20 „enyhíti a feszültséget” (pl. „beválasztottak az úgynevezett výberová komisiába”21)- (L. Lanstyák-Szabómihály 1996: 167.) 3.3. Beépülés vendégnyelvi morfémák segítségével - V típusú kódváltás A kódváltásnak ebben a nyelvtani típusában a vendégnyelvi betétek vendégnyelvi morfémák segítségével épülnek be az érintett megnyilatkozásba. Ez azt jelenti, hogy a bázisnyelvi szavak aktív bázisnyelvi morfémákat, a vendégnyelvi szavak pedig aktív vendégnyelvi morfémákat tartalmaznak, amelyek együttesen alkotnak egy kétnyelvű megnyilatkozást. Tehát szemben az előző nyelvtani típussal, amelyben a megnyilatkozás egyértelműen bázisnyelvű volt, ebben a típusban a megnyilatkozás kétnyelvű, s így a „bázisnyelv”fogalma itt már nem használ19. Vö. angol „trigger” ’megindít, előidéz; kivált’; főnévként ’fegyver ravasza’. 20. A kódváltás akkor jelzett, ha néma vagy kitöltött szünet, hangmagasság-, hangerő-, hanglejtés-, hangszínváltozás, taglejtés, metanyelvi megjegyzés stb. előzi meg, kíséri, illetve követi. Amennyiben a kódváltást semmi nem jelzi, sima vagy jelzetlen kódváltásról beszélünk (Poplack 1988: 218; Bartha 1993: 121, 127, 1999: 122; Lanstyák 2000b:7; 2005b; Sándor 2002:119). 21. A vendégnyelvi betét jelentése: ’pályázati bizottságba’. A kódváltást példánkban az „úgynevezett” melléknév jelzi.
