Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani típusai... 299 6. Akkor mikor megsütöttük a ö ezeket a srdiečfci-kot félretesszük és a darabokbul (.) amik kimaradtak (.) drobky-k (.) azokot összegyúrjuk () kisodorjuk (.) és beletesszük a sütőbe. Akkor mikor megsütöttük a ö ezeket a szívecskéket félretesszük és a darabokbul (.) amik kimaradtak (.) tésztamaradék-ok (.) azokot összegyúrjuk () kisodorjuk (.) és beletesszük a sütőbe. (Némová 2004: 5.) Látjuk, hogy az előző példától eltérően itt mindkét vendégnyelvi betét tartalmazza a többes számra utaló szlovák ragot is („srdiečka", „drobky"), ám ez a rag nem aktív, a „srdiečka" betét ugyanis magyar ,,-k” többesszámjel és „t” tárgyrag segítségével épül be a mondatba, a „drobky" pedig magyar ,,-k” többesszámjellel. A mondat grammatikus volna akkor is, ha a „srdiečka" helyett az egyes számú „srdiečko" formát tartalmazná („srdiečko-kot”); a „drobky” ún. plurale tantum18, így ott az egyes számú forma használata nem nagyon jöhet szóba (*„drobok"- okot). A következő példában nem egészen világos, hogy az egyszavas vendégnyelvi betétben, a „vrásky"-ban, melyet vendégnyelvi többesjel, a szlovák ,,-y”, zár, s melyhez a bázisnyelvi ,,-val/-vel” határozórag kapcsolódik, a vendégnyelvi többesjel aktív-e vagy sem. 7. Tee () °nem nagyon változott (.) lehet hogy néhány vráskv-val több van neki a arcán [...] Tee () "nem nagyon változott (.) lehet hogy né - hány ránc-cal több van neki a arcán [...] (Bognár 2004: 15.) A „ vrásky ” vendégnyelvi betét itt a bázisnyelvi „néhány” határozatlan névmási jelző alaptagja, amely után a standard magyarban a jelzett szó egyes számban szokott állni, vö. „néhány ránc”, nem pedig *„néhány ráncok”. Ebből következően a vendégnyelvi jelzett szó egyes számúnak minősíthető, ami pedig azt jelenti, hogy a vendégnyelvi toldalékmorféma nem aktív. A kódváltás különféle típusai egymás mellett is megjelenhetnek, nemcsak ugyanannak a beszélőnek a diskurzusaiban, hanem még ugyanabban a megnyilatkozásban is: 8. [...] és abba nekünk be kellett ö rajzolni rajzolni csak ö valami hranol-okát () kocky () kvádre. és abba nekünk be kellett ö rajzolni rajzolni csak Ö valami hasáb-okát () kockákat () téglatesteket. (Pallagová 2004: 10.) [...] Látjuk, hogy az első vendégnyelvi betét („hranol") bázisnyelvi ,,-k” többesjel és ,,-t” tárgyrag segítségével integrálódik a megnyilatkozásba, a második („kocky") és a harmadik („kvádre") viszont már vendégnyelvi toldalékmorfémák ill. segítségével, amelyek egyaránt utalnak a többes számra és az accusativusra (az accusativusi forma itt egybeesik a nominativusival). Az első esetben tehát B típusú kódváltást találunk, a másodikban és a harmadikban viszont V típusút. A „kocky-kat”, „hranol-okát” formák létrehozása nyilván nagyobb mentális erőfeszítést igényel, mint a puszta bázisnyelvi formák használata. Az első váltás esetében a „hranol” vendégnyelvi főnév mint jelzett szó szoros szerkezeti egységet alkot bázisnyelvi jelzőjével, a „valami” határozatlan névmással, ez pedig a „magyarosabb” megoldást, a B típusú kódváltást támogatja; ezzel szemben a másik két váltás esetében a vendégnyelvi betétek kapcsolata a távolabb eső bázisnyelvi jelzővel már sokkal lazább, s ezért itt sokkal kevésbé „disszonáns” a V típusú váltás alkalmazása. 3.2.2. Igék beépülése A vendégnyelvi betétek bázisnyelvi elemekkel történő integrálódásának sajátos eseteként tarthatjuk számon az igei állítmány beépülését, amely mindig ún. honosító képző segítségével 18. Plurale tantum vagy pluralia tantum: kizárólag többes számban használatos főnév; ilyen a magyarban pl. a .javak”.
