Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
298 Lanstyák István kódváltás esetei. Ezért a szlovák határozószók egy részének - konkrétan a magyar ,,-n/-an/en” és ,,-ul/-ül” rágós mellékneveknek megfelelő határozószóknak - a beilleszkedését alább, a 3. fejezetben a V típusú kódváltás eseteiként tárgyalom. 3.2. Beépülés bázisnyelvi morfémák segítségével - B típusú kódváltás A kódváltásnak ebben a nyelvtani típusában a vendégnyelvi betétek bázisnyelvi morfémák segítségével épülnek be a bázisnyelvi megnyilatkozásba; a megnyilatkozás egésze egyértelműen bázisnyelvü. Ha a vendégnyelvi betét mégis tartalmaz vendégnyelvi morfémákat is, ez vagy a vendégnyelvi betét „belügye”, amelyhez a mondat egészének nincs köze (a vendégnyelvi morfémák a vendégnyelvi betéten belül fejezik ki az egyes mondatrészek egymáshoz való viszonyát), vagy pedig „élettelenül lógnak” a vendégnyelvi betét végén. A vendégnyelvi betétek tehát alárendelt helyzetben vannak, a bázisnyelv „uralkodik rajtuk”. Ha több szóból állnak, ezek egymáshoz való viszonyát vendégnyelvi morfémák fejezik ki, de kifelé, a megnyilatkozás egésze felé nem áll módjukban megnyilvánulni. 3.2.1. Névszói mondatrészek beépülése A következő szemelvényben látható három szlovák főnév és egy főnévi alaptagú jelzős szerkezet szilárdan be van épülve a mondat egészébe magyar határozóragok segítségével. 5. És ha má van egy ilyen alkalmazott akkor má ottan rengeteg vvkaz-1 kell csináni () dohodá-kot prehľad-okot amit a daňový úrad-ra kell (.) mindehová kell küdenni () úgyhogy mese nincs. És ha má van egy ilyen alkalmazott akkor má ottan rengeteg kimutatás-1 kell csináni () szerződés-eket áttekintés-eket amit az adóhivatal-ba kell (.) mindehová kell küdenni () úgyhogy mese nincs. (Sill 2004: 9.) Látjuk, hogy a „dohoda” és a „prehľad” vendégnyelvi betétek egyáltalán nem tartalmazzák a többes számra utaló szlovák viszonyragot17; ha tartalmaznák, akkor a vendégnyelvi betétek formája „dohody-kot” és „prehl’adykot” lenne (a mondat ebben a formában is grammatikus volna, vő. a 6. sz. példával!); az accusativus ebben az esetben azonos a nominativussal (mind a kettő „dohody”, ill. „prehľady”). A bázisnyelvi toldalékok tehát ezekben az esetekben a nominativusban álló vendégnyelvi betétekhez kapcsolódnak. Ez a megoldás valószínűleg inkább az enyhén szlovákdomináns beszélőkre, valamint az ebben az írásban nem tárgyalt kiegyensúlyozott, illetve magyardomináns kétnyelvüekre jellemző (adatközlőnk is ilyen: nehéz róla eldönteni, hogy kiegyensúlyozott kétnyelvű-e, magyardomináns-e vagy szlovákdomináns; regiszterenként változhat, melyik nyelvben erősebb). A vendégnyelvi betétek ilyen beépítése bonyolult nyelvtani műveletek elvégzését feltételezi: először is létre kell hozni a szlovák forma nominativusi alakját (legalábbis annak, aki szlovákul gondolkodik), utána pedig ezt el kell látni magyar toldalékokkal. Ez viszonylag magas szintű nyelvtani ismereteket igényel mindkét nyelvben. (Lásd még a 34. sz. szemelvényt, s vesd össze a 33. és a 35. sz. szemelvénnyel!) Az alábbi szemelvényben található két vendégnyelvi betét vendégnyelvi ragokat is tartalmaz, ezek azonban nem aktívak. 17. A szlovák nyelvtan nem ismeri a ,jel” kategóriáját, lévén a „rag” és a ,jel” megkülönböztetése a magyar nyelvtanírás egyik sajátossága.
