Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvérintkezés
280 Szabómihály Gizella bár bizonyos esetekben a magyarban is megmaradhat vagy meg szokott maradni a posztpozitív jelző, gyakorisága jóval kisebb, mint az indoeurópai nyelvekben. Fordítási szempontból továbbá e csoporton belül célszerű megkülönböztetni a kötött és a szabad szószerkezeteket, illetve a mondaton belüli és kívüli előfordulást. A Nyelvművelő Kézikönyv (NyKk I. 1980 : 1084-1085) a hátravetett jelzőt tartalmazó szószerkezetek mondaton kívüli előfordulását természetesnek tartja „leltárszerű felsorolásokban, jegyzékben, nyilvántartási vagy költségvetési tételekben” (.aranyóra lánccal). továbbá szaknyelvi használatban {költemények prózában, paraj tükörtojással). Vagyis ilyen esetekben a szlovák szerkezet magyarra hátravetett jelzővel fordítható. A szlovákban azonban jóval több az ilyen szórendü kötött szerkezet, mint a magyarban, pl. rakety na pevné palivo, zmluva o pôžičke, poplatok za užívanie verejného priestranstva. Különösen tipikus ez a jogi szaknyelvben adók, illetékek, járulékok, bűncselekmények, szerződések stb. megnevezésére: daň z pridanej hodnoty, poistenie v nezamestnanosti, zmluva o pôžičke. ÚČASŤ na samovražde stb. Az ezeknek megfelelő magyar szakkifejezések viszont csak prepozitív jelzős szerkezetek vagy összetett szók lehetnek, pl. hozzáadottérték-adó (Vagy Magyarországon: általános forgalmi adó), örökösödési adójövedelemadó stb. Ennélfogva elfogadhatatlanok a szlovákiai magyar fordításokból adatolt illeték a közterületek használatáért (helyesen: közterület-használati illeték) tipusú megoldások. A magyar szakirodalom továbbá elfogadja a hátravetett jelzőt címekben, jellemzően azonban csak szépirodalmi müvek címét idézik, pl. Magyarország 1514-ben, Harc a Nagyúrral (1. NyKk. I. 1980 : 1084), holott bizonyos szakszövegek esetében, így törvények és rendeletek címében az ilyen szerkezetű cím kizárólagos: 1997. évi CXXX1X. törvény a menedékjogról: 71/1989. (VII. 4.) MT rendelet a magyarországi hivatalos földrajzi nevekről. Kérelmek, nyilatkozatok stb. címében a hátravetett jelző pedig tipikusnak mondható: Kérelem rendszeres gyermekvédelmi támogatás megállapításához: Jövedelemnyilatkozat az időskorúak járadékának megállapításához. Ebből következően a hátravetett jelzős szerkezetet tartalmazó szlovák cím magyarra fordításakor a szórend nem változik; ha viszont folyó szövegben utalunk címre, a jelzői szerkezetet - rendszerint a „szóló" melléknévi igenév betoldásával - balra helyezzük át: a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1972. évi LXVII. törvény (vö. Bart-Klaudy 2003 : 81). A tárgyalt szerkezet mondaton belüli előfordulását az NyKk. akkor helyteleníti, ha megértési, értelmezési problémát okoz: amikor tehát az olvasó nem tudja, hogy a határozóragos főnév az állítmány vagy egy más szerepű főnévi mondatrész bővítménye-e. Ennélfogva az NyKk. elfogadja a szerkezetet, ha „névszói állítmányú mondatban fordul elő, s nem zavarja a megértést („Ez a legjobb szakkönyv a villanyfütőtestekről”), illetve ha az igétől távol áll: „rendkívül gazdaságosnak bizonyult a takarmány tárolása cementsilóban ” (NyKk. I. 1980: 1085). A magyar szakirodalomban nem találunk utalást az ilyen szerkezetek gyakoriságára, saját számításaim azonban azt mutatják, hogy írott szövegben rendkívül ritka: például több, véletlenszerűen kiválasztott kétezer szavas magyarországi szövegben legfeljebb egy fordult elő, az ugyanolyan terjedelmű szlovák szövegek viszont átlagban 15 ilyen szerkezetet tartalmaztak. Egyúttal a magyarországi (írott) szövegekben a hátravetett jelző bizonyos tipikus kontextusokra korlátozódik: például szakszövegekben névszói állítmányú mondatokból adatolható, s lényegében a nominalizáció egyik eszköze, pl.: A főváros ezen meghatározó s „ túlsúlyos ” szerepe a városhierarchiában eleve korlátozza az 5 város mind regionális központ fejlődését. Másodsorban Magyarországon hátravetett jelző rendszerint verbális elemet tartalmazó névszók, leginkább -ás/-és képzős főnevek mellett, bizonyos állandósultnak tekinthető szókapcsolatokban fordul elő. Valószínűleg a szerkezet ritka előfordulásával magyarázható, hogy a magyar fordítási
