Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvérintkezés
A fordítottság jelei szlovákiai magyar szövegekben 277 Bár ebből a példából is kitűnt a minőség és a mennyiség szoros kapcsolata, a fordítottság az én értelmezésemben inkább minőségi, mint mennyiségi kérdés. Ennek ellenére úgy vélem, ebben az esetben is szükség volna szlovák-magyar párhuzamos (fordítás és eredeti szöveg) korpuszokra (ilyenek egyelőre nincsenek), sőt még inkább arra, hogy eredeti magyar szövegekben elemezzük az „interferenciagyanús” szerkezetek előfordulási feltételeit. Hiszen mind a fordítóképzésben, mind pedig fordítások lektorálásakor szükség volna arra, hogy objektív kritériumok alapján értékeljük a szövegeket, s megfelelő érvekkel tudjuk alátámasztani bírálatunkat vagy javaslatunkat (minderről bővebben és az értékelési kísérletekről Heltai 2004-2005). Az olyan „értékelés”, mint amilyet fentebb a Nyelvművelő kézikönyvből idéztem, erre a célra alkalmatlan. Klaudy Kinga a nyelvhelyességi kézikönyvek használhatatlanságát alapvetően három tényre vezeti vissza: „Az első a nyelvtani szabályok műfaji differenciálatlansága, a második a statisztikai megközelítés hiánya, a harmadik a szövegszempontú megközelítés hiánya” (Klaudy 1994/2007: 46). A továbbiakban arra is példákat kívánok hozni, hogy e szempontok érvényesítése révén aránylag jó fogódzókat kapunk a fordítás minőségének értékeléséhez. 4. FORDÍTOTTSÁG A JELZŐS SZERKEZETEKBEN Amint korábban már említettem, az általam értelmezett fordítottság a norma (azaz a szokásos nyelvhasználat) nem kellő ismeretének a következménye: a fordító feltételezi, hogy a formailag egymásnak megfeleltetett vagy megfeleltethető szerkezetek minden szövegben megfeleltethetők egymással. A továbbiakban a szlovák hátravetett jelzőket tartalmazó, valamint a passzív (személytelen) szerkezetekkel foglalkozom, ugyanis tapasztalatom szerint ezek fordítása jelenti a legnagyobb gondot a fordítóknak, illetve ezek azok, amelyeknek atipikus fordítása az egynyelvű magyar befogadóban nagy valószínűséggel a fordítottság képzetét váltja ki. Még a gyakorlottabb fordítók is nehezen birkóznak meg a nem kongruens, főnévi hátravetett jelzőkkel, ugyanis valószinűleg a szlovák nyelvre is érvényes az, amit Tésitelová a cseh nyelvre vonatkozóan megállapított (Tésitelová 1987: 135): a jelzők mintegy 50-50%-ban helyezkednek el a jelzett szó előtt (kongruens jelzők) és mögött (inkongruens, posztpozitív jelzők). Ez utóbbiaknak két nagy csoportja van, a genitivusban álló főnévi jelzők teszik ki a hátravetett jelzőknek mintegy kétharmadát, a maradék egyharmad esetben a hátravetett főnév más esetben áll. Ezek a jelzők igen gyakran kombinálódnak és bonyolult szerkezeteket hoznak létre, amelyet a fordítók rendszerint nem tudnak kezelni. A szlovákból magyarra fordításra is érvényes Klaudy Kingának (Klaudy 1997/2007: 98) az a megállapítása, hogy amíg a genitivusi jelzők esetében fordításkor a balra helyezés automatikus művelet, a jelzői értékű határozóké nem az, ugyanis egyes esetekben a magyarban is elfogadottak. Amint látni fogjuk, igen gyakori fordítói megoldás az, hogy fordítóink a genitivusi jelzőt magyar birtokos jelzős szerkezettel fordítják, az egyéb hátravetett jelzőket pedig vagy a jelzett szó mögött hagyják, vagy kiemelik ugyan a szerkezet elé, de a jelzett szóhoz még olyankor is a való (ritkábban a levő) igenévvel kapcsolják, amikor a magyarban valamilyen más megoldás, pl. -i képzős melléknév vagy „tartalmasabb” igenév a használatos. A szlovák genitivusi jelző és a magyar birtokos jelzős szerkezet megfeleltetését az támogatja, hogy jelentésük (funkciójuk) nagyrészt egybeesik, azaz az együvé tartozás különböző fonnáit - tulajdonosi, rész-egész, ok-okozati, alkotó-alkotás stb. viszony - fejezik ki (a szlovákra bővebben 1. Miko 1962: 142-167). A magyar és a szlovák közötti lényeges különbség azonban, hogy a magyarban a szerkezetből összetett szót alkotható (1. a ház teteje —> háztető), a szlovákban viszont nem. A szlovákban is létezik azonban olyan eset, amikor a geniti-
