Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvérintkezés
260 Lanstyák István és hitelesebb képet kapjunk, a következő lépés az, hogy tüzetesebben áttanulmányozzuk a Magyar Nyelvjárások Atlaszának idevágó nyelvi adatait, az esetleges további nyelvjárástani szakirodalmat, valamint a 80-as és 90-es években végzett nyelvjárásgyűjtések nyelvi anyagát7, gondosan összehasonlítva a „nyelvcseregyanús” nyelvjárásokban található szókészlettani, hangtani és alaktani jelenségeket - nemcsak a kontaktusjelenségeket - a környező nyelvjárásokban találhatókkal. Ezenkívül valószínűleg szükségesnek bizonyul majd kifejezetten a maradványjelenségek szempontjából végzett helyszíni adatgyűjtés is. A dialektológiai vizsgálódásokon túl arra is szükség van, hogy különféle társas kontextusokban tüzetesen megvizsgáljuk mind a szlovák anyanyelvű beszélők magyamyelv-elsajátításának jellegzetességeit, mind pedig a magyar anyanyelvű beszélők magyar nyelvvesztésének, ill. a nyelvcserehelyzetben lévő helyi beszélőközösségek magyar-szlovák nyelvcseréjének törvényszerűségeit. A magyar nyelv szlovák anyanyelvű beszélők általi elsajátításának vizsgálatára a Dél-Szlovákiában letelepedő szlovákok körében van lehetőség (ezek egy csoportjára 1. Pintér 2002), de bizonyos tanulságokkal a szlovákok intézményi keretek közt történő magyarnyelv-tanulása is szolgálhat (erre 1. Misad- Hurka 1998, Misad 2002). Ami a jelenleg zajló nyelvvesztési folyamatokat illeti, ezek az egész szlovákiai magyar nyelvterületen vizsgálhatók; a nyelvcsere tanulmányozásának fő színtere a Zoboralja, Léva környéke, Nagykürtös vidéke és Kassa tágabb környezete lehet.8 E munka elvégeztével sokkal biztosabban fogalmazhatjuk majd meg feltevéseinket, az adatok értelmezése azonban akkor sem lesz egyszerű. Az egyik tényező, amely félrevezetheti a kutatót, a nyelv(járás)i jelenségek földrajzi terjedése (erre I. Benkő 1957: 20-23). A kontaktusjelenségek egy adott településről — ahol valóban maradványjelenségek - átvándorolhatnak a szomszéd települések nyelvjárásába is, melyekben nem történt nyelvcsere vagy akár nyelvérintkezés sem. Ha a terjedési feltételek kedvezőek, ezek a jelenségek nagyon nagy területen gyökeret verhettek, akár az egész nyelvben is. Éppen ezért hiba volna feltételezni például, hogy mindazok a gömöri és abaúji falvak, melyeknek nyelvjárásából hiányoznak a hosszú mássalhangzók, egykor a nyelvcsere állapotában voltak, akár abban a formában, hogy eredetileg is magyar lakosságú településekként valamilyen külső tényező - pl. nagymértékű szlovák migráció - folytán csaknem elszlovákosodtak, akár úgy, hogy eredetileg szlovák lakosságúak lévén nyelvcsere útján váltak a magyar nyelvterület részévé. (Az átadó nyelv egyébként nemcsak a szlovák lehetett, hanem a német is.) A másik tényező, amely megtévesztő lehet, a nyelv(járás)i jelenségek nyelvi terjedése és visszaszorulása (erre 1. Benkő 1957: 13-15). Ami például a nagy területen élő eseti kontaktusjelenségek közt említett palóc palatalizációt illeti, a magyarban a t és az / hang nemcsak az í, hanem az ü, ű hatására is palatalizálódhat, ellenben nem következik be a palatalizálódás az ë előtt, pl. tyűz, tetyü, natyszélyű, de nincs pl. *tyë vagy *lyë. Pedig a szlovákban az e is palatalizálja az előtte álló t, d, n és / hangokat, ugyanakkor ez a nyelv nem ismeri az ü, ű fonémákat. Világos, hogy az ü és az ű palatalizáló hatása a palócban közvetlenül nem értelmez - hető a szlovák nyelv hatásaként, viszont tekinthető egy szlovák eredetű kontaktusjelenség belső nyelvi továbbfejlődésének. Kedvező feltételek mellett egy idegen eredetű kontaktusje7. Előadásomban csak a szakirodalomban található nyelvjárási közléseket használtam fol; a Csemadok nyelvi szakbizottságának, ill. a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának nyelvjárási szakcsoportja által gyűjtött csallóközi, mátyusföldi, zoboralji, gömöri és abaúji nyelvjárási anyag sajnos nincs még feldolgozva. Mivel a legtöbb szakirodalmi közlés meglehetősen szűkszavú, s ráadásul az egyes munkák egymástól veszik át adataikat, az ezektől független adatforrások bevonása nélkülözhetetlen. 8. A Zoboralján zajló nyelvcserére 1. Sándor Anna 1998, 2000; a Kassa vidékire Šutaj 1992; vö. még Lanstyák 2000:227- 228.
