Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvérintkezés
Idegen szavak a magyar nyelv szlovákiai változataiban 261 lenség a nyelvi rendszernek olyan részlegeit is meghódíthatja, melyeknek nincs átadó nyelvi modelljük. így az a valószínűleg a szlovák nyelvből átkerült fonémasorrendi szabály, mely szerint az i és az í előtti dentális t, d, n és / helyett ezek palatális megfelelőjét, azaz ty, gy, ny és ly hangokat kell ejteni, idővel részben kiterjedt az /-vei és az /-vei azonos képzéshelyü ü és ű hangokra is, más tekintetben viszont ez a jelenség nyelvi szempontból éppen hogy viszszaszorult: ugyanis szemben a föltételezett kiinduló állapottal, amikor az érintett palatális magánhangzók előtti helyzetben álló t, d, n és / automatikusan palatalizálódott (vagyis ténylegesen működő képzéshely szerinti hasonulásról volt szó), ma már a palatális mássalhangzó ejtése konkrét morfémákhoz kötött, vagyis a szavak egy részében palatális mássalhangzó áll a felső nyelvállású palatális magánhangzók előtt, más részükben viszont nem (1. Deme 1956: 242, 244-245, 247-248; Benkő 1957: 99; Kálmán 1966/1989: 45-46; Imre 1971: 248; Szabó 1981: 60; Kiss szerk. 2001: 283, 338). Ami pedig az ë palatalizáló hatását illeti, az talán soha nem is érvényesült a palócban. Ha a nyelvcsere nagyon régen történt, az illető nyelvjárás kifejleszthetett olyan sajátos vonásokat is, melyeknek nincs közük az egykori kontaktushelyzethez, s ha ezek nem terjedtek el a környező nyelvjárásokban, nyelvjárássziget jellegűvé tehették az adott települést.9 Ezért egy nyelvjárássziget „belső keletkezésének” lehetőségét nem lehet a priori kizárni, s így abból, hogy egy falu nyelvjárása más, a kontaktushelyzettel össze nem függő vonásokban is különbözik környezetétől, nem lehet automatikusan levonni azt a következtetést, hogy nyelvjárása nem keletkezhetett nyelvcserével. Végül pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy egyes településeken, vagy akár egész régiókban többszörös nyelvcsere is történhetett. Abból tehát, hogy egy településen szlovákmagyar irányú nyelvcsere ment végbe, még nem következik automatikusan az, hogy az illető község eredetileg is szlovák nyelvű volt. Előfordulhatott ugyanis, hogy egy eredetileg magyar nyelvű község elszlovákosodott, majd később visszamagyarosodott, különösen, ha az első nyelvcsere után még élt az emberekben a magyar származás tudata, és persze - s ez a döntő - a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális stb. tényezők az újbóli nyelvcserét támogatták. Ezenkívül további vizsgálat nélkül nem lehet elutasítanunk annak feltételezését sem, hogy egy magyar faluba/régióba beköltöző nagyobb számú szlovák lakosság nyelvcseréje folytán keletkezett maradványjelenségek nem enyésztek el, hanem elterjedtek az eredetileg is magyar nyelvű lakosság körében (vő. Thomason 2001). A nyelvcserefolyamatok feltárása akkor lehet igazán sikeres, ha figyelembe vesszük más tudományágak - történettudomány, településtörténet, történeti demográfia, történeti földrajz, néprajztudomány - kutatási eredményeit is. Mindegyik megközelítés más-más aspektusát tárja föl a vizsgált folyamatoknak, s így az ezek eredményeinek összegzéséből kialakuló kép nemcsak plasztikusabb lesz, hanem remélhetőleg hitelesebb, megbízhatóbb is. 9. Az ilyen újítások terjedését gátolhatja, ha az adott településnek - talán épp a nyelvcsere miatt - erős a sajátos helyi kulturális identitása; ugyanez a tényező gátolhatja a környező nyelvjárások újításainak átvételét is.
