Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvérintkezés
Idegen szavak a magyar nyelv szlovákiai változataiban 259 is megnyilvánul, hogy a beszélők a célnyelv bonyolultabb, nyelvileg jelölt, ritkábban előforduló jelenségeit meg sem tanulják, vagy pedig használati szabályaikat leegyszerűsítik, ezáltal pedig helyzeti kontaktusjelenségek jönnek létre. A nyelvcsere megtörténte után e jelenségek egy része az új nyelv helyi nyelvjárásának szerves részévé válhat, sőt kedvező feltételek mellett ezek szélesebb körben is elterjedhetnek. 4. LEHETSÉGES MARADVÁNYHATÁS ÉS ERŐS KÖLCSÖNZÉS AZ ÉSZAKI MAGYAR NYELVJÁRÁSOKBAN Ami a függelékben bemutatott nyelvjárási példák forrásául szolgáló nyelvjárásokat illeti, a nagyobb egységeket - a palóc és az abaúji nyelvjárást - jelenleg nem ismerjük annyira, hogy e feltételek teljesülésével vagy nem teljesülésével kapcsolatban bármi biztosat is mondhatnánk. A palóc nyelvjárások egyébként is annyifélék, hogy külön-külön kellene őket vizsgálni a bennük megnyilvánuló kontaktushatás tekintetében. Ez azonban a jelenlegi írott források alapján nagyon nehéz, mivel az összefoglaló munkák nem mindig specifikálják, hogy az ismertetett jelenségek melyik palóc nyelvjárás(ok)ban találhatók. A helyi nyelvjárások tekintetében megállapíthatjuk, hogy mindhárom településen, azaz Vágán, Nagyhinden és Magyarbődön az a) feltétel valószínűleg teljesül. Imre Samu megítélése szerint a vágai nyelvjárás „[szjámos vonásában egyezik a tőle keletre fekvő terült nyelvjárásával, elsősorban a nyugati palóccal (1971: 368); a nagyhindi nyelvjárás „minden lényeges vonásában egyezik az északnyugati palóc, pontosabban a Nyitra vidéki [...] nyelvjárástípussal” (1971: 369); a magyarbődi nyelvjárás „legtöbb vonásában” az abaúji ö-ző nyelvjárástípust tükrözi (1971: 364). Vágán és talán Magyarbődön is ezenkívül a b) feltétel is teljesül. Magyarbőd esetében azért bizonytalanabb a helyzet, mert az ott található egyszerűsödési jelenségek és hiányjelenségek nem korlátozódnak erre a községre, hanem valószínűleg az egész régióban megtalálhatók. Lehetséges, hogy ezek attraktívak voltak a környező falvak lakosai számára is, és ezért átvették és továbbadták őket, de az is lehet, hogy maga a végbement vagy elmaradt nyelvcsere is nagyobb területet érintett. Nagyhind esetében a b) feltétel teljesülése bizonytalan, mivel ebből a községből jelenleg csak egyetlen, viszont annál nagyobb hatású helyzeti kontaktusjelenségről tudunk, a palatális labiálisok hiányáról; további vizsgálatra volna szükség annak megállapítására, hogy más egyszerűsödési vagy redukciós jelenségek vannak-e a falu nyelvjárásában.6 Ami a c) és a d) feltételt illeti, nagyon valószínűnek látszik, hogy Vágán és Magyarbődön jóval több hangtani, mondattani és alaktani kontaktusjelenség van, mint a környező nyelvjárásokban; Nagyhindről ezt az általam jelenleg ismert adatok alapján nem merném állítani. Azt, hogy a kölcsönszavak száma ezekben a helyi nyelvjárásokban kisebb-e vagy nagyobb, mint a környező települések helyi nyelvjárásában, nem tudjuk, s ennek megállapítása nem is egyszerű (és olcsó) feladat. Valamelyest talán az is segítene, ha legalább a magyar nyelvatlasz címszóanyagában végeznénk el ezt az összehasonlítást. 5. A VÉGBEMENT VAGY ELMARADT NYELVCSERÉK VIZSGÁLATA Ahhoz, hogy a magyar nyelvterület északi peremén zajló nyelvi folyamatokról teljesebb 6. Ez a vizsgálat azonban meglehetős nehézségekbe ütközhet, mivel a falu tájnyelve már a palatális labiálisok tekintetében is szinte teljesen hozzáidomult környezetéhez (vö. (Imre—Kálmán 1953:520; 1. még Benkő 1961/1976:112; Kálmán 1966/1989:39; Imre 1971:122, 147, 186; Szabó 1981:53; Kiss szerk. 2001:330), s könnyen elképzelhető, hogy így van ez az egyéb, esetleg korábban megvolt helyzeti kontaktusjelenségek tekintetében is.
