Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvérintkezés
Idegen szavak a magyar nyelv szlovákiai változataiban 257 nyelvcserehelyzet is lehet a másnyelvű beszélők számára. A másodnyelv fokozatos kiépülését az első nyelv szintén „belsődlegesen” befolyásolja: a másodnyelv-elsajátítás többé-kevésbé azt a nyomvonalat követi, amelyet az első nyelv kijelöl a számára. Ezért van az, hogy a nyelvleépülési és a nyelvkiépülési termékek - azaz a nyelvelsajátítás (nyelvtanulás) során a másodnyelvben, illetve a nyelvfelejtés során az első nyelvben elkövetett hibák - feltűnően hasonlítanak egymásra. Ezenkívül feltűnő párhuzamosság van az egyes nyelvtani jelenségek elsajátításának és elfelejtésének sorrendje közt. Ez logikus is, hiszen a nyelvelsajátítás az egyszerűbb, nyelvileg jelöletlen, gyakran használatos, ill. az első nyelvi megfelelőjükre hasonlító szókészleti elemekkel és szerkezeti vo - násokkal kezdődik, a legbonyolultabb szerkezeti jegyek elsajátítása történik a legkésőbb, ha egyáltalán sor kerül rá. A nyelvvesztés viszont az összetettebb, nyelvileg jelölt, ritkábban használatos, ill. másodnyelvi megfelelővel nem rendelkező vagy arra nem hasonlító szerkezeti jellegzetességekkel kezdődik. (A nyelvelsajátítás és nyelvvesztés közötti párhuzamosságról szól az ún. regressziós hipotézis, 1. Bot- Weltens 1991: 31). 3. A MARADVÁNYHATÁS ÉS AZ ERŐS KÖLCSÖNZÉS FELTÉTELEI Ahhoz, hogy fejtegetéseink ne legyenek túlságosan elvontak és megfoghatatlanok, utalni kell a függelékben található példákra, melyek az északi peremterületek magyar nyelvjárásai - nak néhány olyan hangtani, alaktani és mondat -tani jelenségét tartalmazzák, melyek kialakulá - sában a belső okok mellett a szlovák nyelv elemeinek és szerkezeti sajátosságainak hatása is szerepet játszhatott! A függelék 1. és 2. pontja alatt felsorolt eseti kontaktusjelenségek legtöbbje - nyelvi jellegéből fakadóan - valószínűleg erős átvitel révén létrejött maradványjelenség vagy köl - csönzéstermék, néhányról azonban elképzelhető, hogy esetleg stabil kétnyelvüségi helyzetben jött létre, pl. az a fonémasorrendi szabály, hogy szó végi helyzetben rövid o is állhat; kicsinyítő képzők szokatlanul gyakori, ill. szokatlan formában való használata; többes számú jelzett szó használata számnévi jelző után.5 A függelék 3. és a 4. pontja alatt felsorolt kontaktusjelenségek olyan nyelvi elemek vagy szerkezeti sajátosságok, melyeknek kialakulásában és/vagy megőrződésében a nyelvi kontaktus - helyzet szerepet játszhatott, s így helyzeti kontaktusjelenségnek tekinthetők. Ezek közül a legfontosabbak a főként nyelvcserehelyzetben jelentkező nyelvi egyszerüsödöttség és nyelvi leszűkültség (redukáltság, ill. nyelvi hiány). Milyen feltételek mellett valószínűsíthetjük, hogy a magyar-szlovák nyelvhatáron talál - ható magyar nyelvjárásokban nemcsak gyönge kölcsönzés játszódott le, hanem végbement nyelvcserére utaló maradványhatás, illetve elmaradt nyelvcserét valószínűsítő erős kölcsönzés is? a) Ha a helyi vagy regionális nyelvjárás az eseti és a helyzeti kontaktusjelenségek jelenlététől eltekintve nem vagy alig különbözik a szomszéd települések nyelvjárásá-5. Nem tüntettem föl áttekintésemben azokat a jelenségeket, amelyek egyértelműen belső magyar keletkezésüek (mert már a nyugati-szláv kontaktushatás létrejötte - azaz a honfoglalás - előtt megvoltak nyelvünkben), viszont megőrződésükben a kontaktushatás is szerepet játszhatott; ilyen pl. az illabiális a vagy az ly megmaradása a palóc nyelvjárásokban. A kontaktushatás ugyanis nemcsak egy-egy nyelvi változás létrejöttében játszhat szerepet, hanem abban is, hogy egy folyamatban lévő változás lelassuljon vagy megtorpanjon (vő. Thomason-Kaufman 1988:57-8). A példák közt mégis szerepel a kicsinyítő képző szokatlan használata, melynek ugyan - amint erre Kiss Jenő volt szíves fölhívni a figyelmemet - ómagyar kori gyökerei is lehetnek, saját gyűjtési tapasztalataim alapján viszont úgy látom, hogy egyes helyi nyelvjárásokban erőteljes kontaktushatással kell számolnunk. Erre utal az a tény is, hogy a kicsinyítő képző nagyobb mértékű használata mint alkalmi interferenciajelenség is kimutatható a mai magyar-szlovák kétnyelvű beszélők diskurzusában (1. Lanstyák 2000:200-205.)
