Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvérintkezés
254 Lanstyák István zésében nagyon óvatosak. Amennyiben az illető jelenség kialakulása belső nyelvi tényezőkkel is magyarázható, az idegen hatás lehetőségét vagy föl sem vetik, vagy pedig kevéssé tartják valószínűnek. Ennek egyik oka az a 19. századi egyetemes történeti nyelvészetből származó hagyomány lehet, melynek értelmében a nyelvi változásokat lehetőleg belső indítékokra, a vizsgált nyelvi rendszeren belüli viszonyokra kell visszavezetni, még akkor is, ha a külső indíték, azaz egy másik nyelv hatása sokkal kézenfekvőbb magyarázattal szolgálna, egy másik okát pedig azokban a purista előítéletekben kell látnunk, melyek szerint a nyelvtanban érvényesülő idegen hatás a nyelvi rendszerre nézve rendkívül „veszélyes”, mert „bomlasztó” hatású (vö. Thomason—Kaufman 1988: 57; Sándor Klára 1998: 7; a kontaktushatásnak a nyelvi változásokban betöltött szerepére 1. Arany 1939-40/1998). Mivel a kontaktushatás - legalábbis ha a két beszélőközösség közötti nyelvérintkezés viszonylag laza - a nyelvi rendszernek valóban inkább azokon a pontjain érvényesül, ahol nincs szöges ellentétben az átvevő nyelv meglévő sajátosságaival (vö. Thomason-Kaufman 1988: 72; Lanstyák-Sza - bómihály 1997: 141), belső nyelvi inditékokat általában nem nehéz találni. A belső és a külső nyelvi magyarázatot nem szerencsés szembeállítani egymással, hiszen ezek nemhogy nem zárják ki egymást, hanem inkább egymást erősítik (vö. Thomason-Kauf - man 1988: 61). A kontaktushatás köztudomásúan lökést adhat olyan nyelvi változásoknak, amelyek belső okokból is megindultak már vagy egy idő után megindul(hat)tak volna, ezeket fölerősítheti, kiteljesítheti. Mivel a ma - gyar-szlovák nyelvérintkezés az északi nyelv - határ legtöbb régiójában általában nem volt túlságosan szoros, érthető, hogy nagy számban találunk olyan jelenségeket, melyeknek kialakulásában mind belső nyelvi indítékok, mind pedig a kontaktushatás szerepet játszhatott. A nyelvi változást kiváltó belső és külső nyelvi indítékok együttesére ilyenkor az összetett indíték műszóval lehet utalni. 2. KÖLCSÖNZÉS ÉS MARADVÁNYHATÁS Ha az északi magyar peremterületek nyelvjárásaiban található kontaktusjelenségekből következtetéseket akarunk levonni a magyarszlovák nyelvhatár alakulására nézve, meg kell egymástól különböztetnünk a stabil kétnyelvüségi helyzetben, nyelvelsajátítási/ nyelvtanulási helyzetben, valamint nyelv-visszaszorulási helyzetben jelentkező kölcsönzést és a nyelvcserehelyzetben érvényesülő maradványhatást. A kölcsönzés és a maradványhatás a nyelvi átvitelnek két eltérő, de egymástól szigorúan el nem választható módozatát képviseli. A szűkebb értelemben vett nyelvi átvitel az a folyamat, melynek révén az átvevő nyelv hangalakilag is az átadó nyelvből származó, vagy pedig az átadó nyelv elemeinek és szerkezeti sajátosságainak hatását a hangalaki hasonlóságtól függetlenül mutató vonásokra tesz szert. Az átvevő nyelvbe így bekerülő nyelvi elemeket és szerkezeti jegyeket „eseti kontaktusjelenségek”-nek („kölcsönzéstermékek”-nek vagy ,,maradványjelenségek”-nek) nevezzük. Tágabb értelemben átvitelnek tekintjük azon jelenségeknek az átvevő nyelvbe való átkerülését is, melyek nem vezethetők ugyan vissza az átadó nyelv valamely konkrét elemére vagy szerkezeti sajátosságára, maga a kétnyelvüségi helyzet azonban valószínűleg szerepet játszott létrejöttükben. Az átvevő nyelvbe így bekerülő nyelvi elemeket és szerkezeti sajátosságokat „helyzeti kontaktusjelenségek”-nek („kölcsönzéstermékek”-nek vagy „maradványjelenségek”-nek) nevezzük. Az eseti kontaktusjelenségek közé tartoznak pl. a kölcsönszavak, kölcsönfonémák, kölcsönzött hangtani vagy szórendi szabályok, kölcsönvonzatok stb.; ezek legfontosabb közös sajátossága, hogy visszavezethetők egy-egy konkrét átadó nyelvi elemre vagy szerkezetre, ún. modellre. A helyzeti kontaktusjelenségekre példaként említhetjük a kétnyelvüségi helyzetben erőteljesebben jelentke - ző nyelvi széttagoltságot (analitizáltságot), egyszerüsödöttséget, leszükültséget (hiányt) és
