Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
A szlovákiai magyar nyelvjárások területi egységei 211 értékű ä, ë hangot a nyelvjárás nem ismeri. 7. A szótagzáró l az ol, öl hangkapcsolatban tőszavakban gyakran kiesik, és pótlónyúlást idéz elő nyóc, kócs, ződ vőgy). 8. A tárgyrag előtt -k öbbesjeles és birtokos személyjeles relatív övék után a tővéghangzó középső nyelvállású: izokot, ezëkët, őköt. 9. A zárt ë gyakori szövésen is: epë, feketë, vesë. 10. Az á fonéma labiáis, az a illabiális megoldású. Az ä többnyire ;gyetlen megoldás, az ä típusú megoldások száma azonban viszonylag magas. 11. Az ó, ő, é i terület egy részén monoftongusos, a keleti cözéppalócban azonban és a Medvesalján enyíén záródó diftongusban is realizálódhatnak: óu, őüsz, kéir. 12. Az e fonéma tipikus realizációja az e, de lehet zártabb is (e). b) Mássalhangzók. 1. A középpalóc nyelvárásban az ly jelenti a többletet a köznyelvvel szemben, melynek helyzetét Imre Samu még stabilnak látja (Imre 1971: 350), viszont Cs. \]agy Lajos szerint fellazulni látszik ez az íllandóság (Cs. Nagy 2003: 19). A köznyelvien fy-nal írt szavakban és az l+j hangkapcsoatban változatként felbukkan a j is, s egy-két /ízö morféma is felbukkan (valló, pétidéi). 2. ''Jéhány morfémában a j helyén r után szótőben ly áll: bornyú, várnyú. 3. A szótagzáró / többíyire csak az ol, öl hangkapcsolatban szótövekben esik ki, más fonetikai helyzetekben és egyéb hangkapcsolatokban azonban általában negmarad. 4. A t, d, n, l palatalizációja külölösen i előtt gyakori, de a jelenség nem általános érvényű, hanem erősen morfémához kötött, il. szeretyi, gyijó, kenyi, mëkkërësztëlyi. 5. A neg igekötő g-je teljesen hasonul az ige szócezdő mássalhangzójához: mëffontuk, mëssza - ■ült, mëvvàrtà. 6. Az -rs- hangkapcsolatban az ■r- teljesen hasonul: bossó, fássáng. 7. A felsőfok „leg-” jele let- alakú (letjobb, letszëbb). Maktani sajátságok. 1. A középpalóc nyelvjá•áscsoportban még él a rövidmagánhangzós szótő a teheti, szeker típusú névszótövekben, valamint a fajé, fáig, ápjáé alakok is általánosak. 2. A -tálán fosztóképző a só szónak régies sáj- változatához járul: säjtälän ’sótalan’. 3. Az igetövek közül az eszik, iszik igék múlt idejű ëtt, itt ’evett, ivott’ alakjai használatosak. 4. Az E/3. birtokos személyjel a terület nagy részén - (j)a/-(j)i alakú: läbä, bomyújá; veji, kertyi. A T/3 birtokos személyjel tipikus formája-(j)ok/(j)ök/-(j)ik: házok, fésűjök, kertyik. AT/1.-ben birtokos személyjelben és igeragban is az -unk/-ünk helyén -ónk/-őnk található: mád dárónk, kertőnk; járónk, ménőnk. 5. A határozott tárgyas igeragozásban a T/l. -juk rag többnyire j nélküli: mosuk, nyomuk. 6. A -bólZ-ből, -rólZ-ről, -tólZ-től ragok -hó/-bő, ró/-rő, -tó/-tő alakban élnek. 7. A -hoz/-hez/-höz realizációja háromalakú, -ho/-hë/-hô. 8. A -valZ-vel rag v-je nem hasonul (lovákvál, szekervel). 9. A családi helyhatározóragok előfordulása a következő: a -nyi ’-ékhoz, -éknál’ jelentésben, a -nó/-nő pedig ’-éktói’ jelentésben használatos. Tulajdonnevek esetében a ragok előtt -ék képző is állhat (Sändornyi ~ Sändoréknyi, Sändornó ~ Sändoréknó). 2.4. Az Ipoly vidéki nyelvjáráscsoport Területe: a fentebb tárgyalt középpalóc nyelvjáráscsoporttól nyugatra az Ipoly távolabbi vidéke, nyugaton a Garam vonalát nem éri el, délnyugaton az á-zó területig terjed (Imre 1971: 352). A legbizonytalanabb a nyugati határa, mert nincsenek pontos ismereteink az északnyugati és nyugati palóc nyelvjáráscsoportok földrajzi kiterjedéséről. Számos vonásában egyezik a középpalóc nyelvjáráscsoport nyugatabbra fekvő nyelvjárásaival. Az MNyA. kutatópontjai közül Palást: Cssz-15 és Csáb: Cssz-16 képviseli ezt a nyelvjáráscsoportot. Főbb hangtani sajátságai a) Magánhangzók. 1. Fonémarendszere 8: 7- es, azaz a rövid magánhangzóknál megvan a zárt ë: nyílt e fonémaellentét, de a hosszú magánhangzóknál nincs meg a középpalócban fonématöbbletet jelentő hosszú, nyílt ë. Megvan azonban a polifonémikus <ä, e>, ez az
