Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
212 Presinszky Károly ä azonban nem mindig esik egybe a palóc hosszú ü-val, hanem annak egyik realizációja (á), pl. ásztáná. 2. A köznyelvi ú, ű helyén gyakoribb az ó, ő, mint a középpalócban (valló, hegedő stb.). 3. Az /-zés erősebb, mint a középpalócban. A köznyelvi é helyén a rövid i ritka, a kezibe’ kezébe vagy kezében’, kézit változat viszont általános. 4. Az ö-zés a középpalócnál jóval erősebb. Eléggé általános az / előtti asszociatív ö-zés sem (ebédöl, viszöl), sőt a söpör ~ sëpër típusú alakpárok közül is gyakran jelentkezik a labiális változat (söpör, söprő ’söprű’). 5. A köznyelvi ü, ű helyén néhány morfémában i, í jelentkezik (hivës, csitërtëk, gyimöcs). 6. Az ál, el hangkapcsolat helyén pótlónyúlás jelentkezik <à, ë>. 7. A szótagzáró / az ol, öl hangkapcsolatban gyakran kiesik, és pótlónyúlást idéz elő (nyóc, kócs, ződ, vőgy). Nem ritka az igeképző esetében szóvégen sem (páráncsó, ebédő). 8. A tárgyrag előtt -k többesjeles és birtokos személyjeles relatív tövek után a tővéghangzó középső nyelvállású: ùzokot, ezëkët, őköt. 9. Az u, ü helyén az -ul/-ül igeképzőben o, ö sőt polifonémikus ó, ő is jelentkezik: kitisztol ~ kitisztól ~ kitisztó, röpöl ~ röpől ~ röpő. 10. Az á fonéma labiális, az a illabiális megoldású. 11. Az ó, ő, é e nyelvjáráscsoportban monoftongusos. b) Mássalhangzók. 1. Az Ipoly vidéki palóc nyelvjáráscsoportban az ly jelenti a többletet a köznyelvvel szemben, viszont ma már bomlóban van, s így gyakori aj-s sőt az /-es megoldás is (1. Imre 1971: 352; Juhász 2001: 283). 2. A szótagzáró / különösen az ol, öl hangkapcsolatban a különböző fonetikai helyzetekben és fünkcióban általában kiesik. 3. A t, d, n, l palatalizációja különösen i előtt gyakori és azonos jellegű, mint a középpalócban, pl. szeretyi, gyijó, kenyi, mëkkërësztëlyi 4. A meg igekötő g-je teljesen hasonul az ige szókezdő mássalhangzójához: mëffoktà, mësszeretnyi (Cssz-15). 5. Az -rs- hangkapcsolatban az -r- teljesen hasonul a fássáng szóban. Alaktani sajátságok. 1. Az Ipoly-vidéki nyelvjáráscsoportban még él a rövidmagánhangzós szótő a tehen, szeker típusú névszótövekben, valamint a fajé, fáig, ápjáé alakok is általánosak. 2. A -tálán fosztóképző a só szónak régies sáj- változatához járul: sájtálán ’sótalan’. 3. Az igetövek közül az eszik, iszik igék múlt idejű ëtt, itt ’evett, ivott’alakjai használatosak. 4. Az E/3. birtokos személyjel a terület nagy részén ~(j)a/-(j)i alakú: lábú, bornyújá; veji, kertyi. A T/3 birtokos személyjel tipikus formája-(j)ok/-(j)ök/-(j)ök: házok, örömök, kertyëk. A T/l .-ben birtokos személyjelben és igeragban is az -unkZ-ünk helyén -ónk/-őnk található: mádárónk, kertőnk; járónk, mënônk. 5. A határozott tárgyas igeragozásban a T/l. -juk rag többnyire j nélküli: mosuk, nyomuk. 6. A -ból/-ből, -ról/-ről, -tól/-től ragok -bó/-bő, ró/-rő, -tó/-tő alakban élnek. 7. A -hozZ-hez/höz tipikus formája a -ho Z-hö, de a Cssz-15-ön van —he is. 8. A -val/-vel rag v-je nem hasonul (lovákvál, szekervel). 9. A családi helyhatározóragok előfordulása a következő: a -nyi ’-ék - hoz, -éknál’ jelentésben, a -nó/-nő pedig ’-éktói’ jelentésben használatos (Sándornyi, Sándornó). A-nőtt rag azonban ismeretlen. 10. A -szór/-szerZ-ször rag gyakran nem illeszkedik hàromszër, ôccër. 11. A felsőfok ,,/eg-” jele letalakú (letjobb, leterősebb), de a nyugatabbra fekvő településeken ez már nem él. 12. Az igeképzők közül az -ál/-él iteratív igeképző (hágyigálányi, meséléte ’szokott hajigálni, szokta mesélni’) még él. A palóc nyelvjárási régió keleti tömbje azoknak a palóc típusú, tehát az a, á fonémát á, á változatban ejtő nyelvjárásoknak az összefoglaló elnevezése, melyek a középpalóc nyelvjárásoktól északkeletre a régi Gömör, Borsod, Abaúj megyék egy részén helyezkednek el. A mai Rimaszombati járás keleti fele, a Rozsnyói és a Nagyrőcei járás magyarlakta települései és a Kassa-vidéki járás délnyugati része. E térségben, leszámítva Magyarbődöt (Cssz-24), mely Kassától keletre fekszik és palócos jellegű nyelvjárássziget, 4 kutatópont
