Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
210 Presinszky Károly Barslédecen tüntette fel. De a NyvA. adatai szerint további hat kutatóponton él még napjainkban is a magánhangzós tőből alkotott igealak, tehát az 1-7. kutatóponton az evett, ivott alakok helyett az ëtt, itt fordul elő. 3. Az igeképzők közül az -ál/-él iteratív igeképző (csinälätá, meséléte ’szokta csinálni, mesélni’) még északabbra él. 4. A névszóképzők közül a -tálán fosztóképző rövidebb alakja (-tál—ta) ugyancsak az északabbra fekvő kutatópontokon fordul még elő (sájtál ~ sájtä sótalan’). 5. A határozói igenév képzőjének v-je a nyugati palóctól eltérően nem hasonul, hanem azonos a köznyelvivel (advá, kötve). 6. A -val/-vei rag vje a többi, keletebbre fekvő palóc nyelvjárással egyezően nem hasonul (bänätvä, örömvé). 7. A családi helyhatározóragok (-nott/-nól/-ni) előfordulása sem egységes e nyelvjáráscsoportban. A MNyA. szerint csupán Bajkán jelentkezik a -nyi határozórag. A NyvA. szerint a -nőtt 7 kutatóponton szerepel (Sändornott), a -nő és a -nyi pedig 8-8 kutatóponton fordul még elő, elsősorban az idősebbek nyelvhasználatában. Ezek a kutatópontok többnyire északabbra fekszenek, a legdélebbi település, ahol a családi helyhatározóragok még felbukkannak, Alsóbodok. 8. A -hói/-hői, -ról/-ről, -tói/-tői ragok - bó/-bő, ró/-rő, -tó/-tö alakban élnek. 9. A -hoz/hez/-höz realizációja többnyire kétalakú, -ho/hö vagy -hó/-hő (ásztäho, székhö ~ ásztähó, székhő), de északon és Nagyhinden háromalakúként is előfordul: àsztaho, székhë, szőllőhö. 10. A -ra/-re a Nyitra vidékén, az 1-10. kutatóponton - Barslédecet kivéve - nem illeszkedik a szótő hangrendjéhez, ugyanis a mély és vegyes hangrendü szavakhoz is a magas hangrendű -rë toldalék járul: àrrë v. áré, àsztàlrë v. àsztàrë, dëszkârë, pàdrë. 11. A -szor/-szer/-ször rag illeszkedik (-szo(r)/szë(r)/-szô(r)), de a kihalófélben levő, kétalakú változat (-szë(r)/-szö(r)) is felbukkan még néhány északi kutatóponton {hâromszë(r), kéccë(r), öccö/rj). Legtöbb palóc sajátságot a palóc nyelvjárásterület közepén, „védett” helyzetben élő, középső nyelvjáráscsoportok őriztek meg. Ebből kiindulva a palóc régió tipológiai jellemzését is a középső tömb sajátságaihoz viszonyítva végezzük el (1. Juhász 2001: 282). 2.3. A középpalóc nyelvjáráscsoport Területe: a régi Nógrád és Gömör-Kishont megye déli-délnyugati része, azaz a mai Losonci járás és a Rimaszombati járás nagy része. A MNyA. kutatópontjai közül Bolyk: Cssz-17, Magyarhegymeg: Cssz-18 és Zsip: Cssz-19 képviseli ezt a nyelvjáráscsoportot. E nyelvjáráscsoportban Medvesalja és környéke 12 településén 1993-tól Cs. Nagy Lajos végzett nyelvföldrajzi vizsgálatokat (1. Cs. Nagy 2003). Főbb hangtani sajátságai a) Magánhangzók. 1. Fonémarendszere 8 : 8- as, azaz a rövid magánhangzóknál megvan a zárt ë: nyílt e fonémaellentét, s a hosszú magánhangzóknál pedig egy fonéma jelenti a többletet a köznyelvvel szemben: a hosszú, nyílt ë. Ez az önálló hangeszköz, melynek segítségével az adott nyelvjárások fonematikusan is megkülönböztették, tehát más-más lexémával fejezték ki azt, amit a köznyelv homonimával jelöl: ßl főnév: fél ige, ég főnév ’égbolt’: ég ige. Ez a fonéma azonban ma már csupán nyomaiban él (Imre 1971: 350; Juhász 2001: 282; Cs. Nagy 2003: 18). 2. Köznyelvi ú, ű helyén az ó, ő igen gyakori (szó, valló, gyűrő, sűrő stb.). 3. A nyelvjárás gyengén í-ző; a köznyelvi é helyén a rövid ; ritka, a kezibe ’kezébe vagy kezében’ változat viszont általános. 4. A nyelvjárásra az ó'-zés legenyhébb formái sem jellemzők, nincs meg az / előtti asszociatív ö-zés sem (tengëly; ebédël, viszëî), sőt a söpör ~ sëpër típusú alakpárok közül is az illabiális változat él (csëpëg, vëdër, vërës). Elvétve azonban mégis akad a köznyelvhez képest ö-ző forma is (őköt, szög). 5. A köznyelvi ü, ű helyén néhány morfémában i, í jelentkezik (fii, kilső, siket; hivës, míhely, kőmíves). 6. Az ál, el hangkapcsolat helyén pótlónyúlás nem jelentkezik, így a polifonémikus
