Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
A szlovákiai magyar nyelvjárások területi egységei 209 egy további nyelvsziget van kialakulóban (Vicsápapáti, Béd, Menyhe, Nyitraegerszeg). E nyelvjárásokban hiányzik a nyílt e és a polifonémikus ë. A többi kutatóponton Bars - lédec kivételével a magánhangzó-állomány azonos, hiszen Nagyhind nyelvjárásában már a labiopalatális magánhangzók (ö, ü, ő, ü) hiánya nem jellemző. 2. A magánhangzók gyakoriságát a zárt /-zés és a zárt é-zés befolyásolja. Az északnyugati palóc nyelvjáráscsoportot Imre Samu a MNyA. három itteni kutatópontja alapján (Nyitragerencsér: Cssz-3, Barslédec: Cssz- 4, Nagyhind: Cssz-5, Bajka: Cssz-10) az erősen z'-ző és é'-ző területek közé sorolta ( Imre 1971 : 213). 3. Majdnem az egész nyelvjáráscsoportban jellemző a szó végi t/'-höz hasonlóan (fisö, söprő, sűrö), az ú nyíltabbá válása is (koszoró, sáványó, szomoró). Különösen a melléknevekben gyakori, de a főnevekben sem ritka ez a jelenség. 4. A labiális ö-zés nem jellemző e nyelvjáráscsoportra, de azért előfordul. Az l és r előtti asszociatív ö-zés a leggyakoribb, ám van példa a független hangsúlyos ö-zésre is. Figyelemfelkeltő az ö-zés a legészakibb településeken, de nem mennyiségileg, hanem minőségileg. A független hangsúlyos ö-zés ugyanis olyan morfémákban jelentkezik, mely e nyelvjáráscsoportra nem jellemző, mint pl. az öste, szögíny, törbityő szavakban. Viszont az ö magasabb gyakorisága nem ezekre a nyelvjárásokra jellemző, hanem a délebbi nyelvjárásokra. 5. Az északi kutatópontokon nagyobb arányban szerepelnek az illabiális hangok, míg a délebbi nyelvjárásokban inkább a labiális hangok vannak túlsúlyban. 6. Az ó, ő, é fonéma monoftongusos megoldású, de a Nyitra-vidéket, különösen annak északi településeit, a régebbi feldolgozások diftongáló területnek tartották, s említik is a „siklóejtésű” ié, uó realizációkat (vö. Turzó 1899: 448; Arany 1944-1967: 13). Viszont napjainkban már csak nyomokban található meg ez az ejtésmód az idősebb bédiek és zséreiek beszédében, pl. volt ige ejtésében (uot). 7. Az illabiális rövid à, és a labiális hosszú ä az északnyugati palócban is megtalálható, ezeknek azonban különböző variánsait ejtik. Leggya -koribb változatai az illabiális à mellett az à, a. A hosszú á főváltozata pedig az ä, de az á, a, a, ó variánsoknak is megvan a közösség- és nyelvjárásazonosító szerepük. b) Mássalhangzók. 1. Az ly a Nyitra-vidék északi és középső alcsoportjában még az idősebbek nyelvhasználatában él. De a 10 délkeletre fekvő település nyelvjárásában már nincs meg, helyette j-t ejtenek. Megjegyzendő azonban, hogy az 1947-ben megjelent Mutatvány a magyar nyelvatlasz próbagyűjtéseiből a Nyitra- Zsitva vidékére vonatkozólag még Nagyhind, Kalász és Felsőaha esetében /v-ező adatokat tartalmaz, s a MNyA. Nagyhinddel kapcsolatban is ezt bizonyítja (MNyA. 933., 939., 946.), de ma már az ly e nyelvjárásokban nem szerepel. Az ly kiszorulása a középső nyelvjárásokból a közeljövőben a két alcsoport fonémaállományának egységesülését idézheti elő. 2. A palatalizáció e nyelvjáráscsoportnak egyik jellemző sajátsága (vö. Imre 1971a: 353), s érinti a tendencia összes tagját (í ~ ty, d ~ gy, n ~ ny, l ~ ly ~ j). A legerősebb a palatalizáció az északabbra fekvő települések nyelvjárásában, ahonnan déli irányban fokozatosan csökken.. Az /ező nyelvjárásokban természetesen az / palatalizációja nem jelentkezik. 3. A szótagzáró / kiesése szintén általános jelenség e térségben, de gyakran szövevényes jelenséghatárokat produkál. Hiszen a szótagzáró / vagy kiesik, vagy megmarad, illetőleg az / kiesésének mások az asszociatív következményei. Pl. az el hangkapcsolat igei személyragban északon ëszël ~ esze, délebbre ëszô, az ül hangkapcsolat realizációja pedig a leggyakrabban -ö (belő, hívő, níkő, köpő), de a délebbre fekvő kutatópontokon -ű (belű, kívű, níkű, köpű). Alaktani sajátságok. 1. A többi palóc nyelvjáráscsoportban még élő tehen, szeker, valamint a fáért, fáig, ápjáé alakok az északnyugati nyelvjáráscsoportban az északabbra fekvő településeken még élnek. 2. Az igetövek közül az eszik, iszik igék múlt idejű ëtt, itt alakjait a MNyA. a Nyitra vidékén (804. és 797. térkép) egyedül
