Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
206 Presinszky Károly 282). Ebben szerepet játszhatott a palócság földrajzi elhelyezkedése is, hiszen a 668,6 kilométernyi szlovákiai magyar nyelvterület leghosszabb, de egyben legkeskenyebb részét a palócok lakják (1. Kocsis-Kocsis-Hodosi 1998: 74), s e hosszú és keskeny sáv peremén mindenütt intenzívebb kapcsolatban volt a szlováksággal, mint pl. a tömbben élő csallóközi vagy a bodrogközi területek lakói. A palócok többsége (a Nyitra vidékén, Barsban, Hontban, Nógrádban és Gömör nyugati vidékén) dombvidékek lakója, kivéve a Mátyusföld egy részét lakó nyugati palócokat, akik sík területen élnek. Hegyvidéken szintén egy kisebb részük él, mégpedig a Karancs- Medves és a Gömör-Tomai-karszt vidékén (Kocsis 1990: 21-24). Juhász Dezső a palóc nyelvjárási régiót földrajzi és nyelvi szempontok alapján a következő tömbökre, azokat pedig nyelvjáráscsoportokra osztotta (bár a középső tömb őrizte meg a legtöbb palóc sajátságot, de mi a könnyebb elsajátítást szem előtt tartva nyugatról kelet felé haladunk, tehát az eredeti sorrendet megváltoztattuk): A) nyugati tömb: nyugati palóc + északnyugati palóc; B) középső tömb: középpalóc + Ipoly vidéki; C) keleti tömb: keleti palóc + Hemád vidéki; D) déli tömb: déli palóc + Eger vidéki. A déli tömb kivételével mindegyik tömb megtalálható Szlovákiában, s ezért az alábbiakban csupán az A-C pontokba foglalt nyelvjárásokat ismertetjük, hiszen a Magyarországon beszélt déli palóc nyelvjárások ismertetése elolvasható a már több ízben említett kiadványokban (1. Kálmán 1966: 80; Imre 1971: 355; Juhász 2001: 284-285). 2.1. A nyugati palóc nyelvjáráscsoport Területe: a Garamtól nyugatra és a Vágtól keletre fekvő települések, kivéve néhány települést és a Nyitra-vidék egy részét. Átmeneti jellegű nyelvjárás, számos dunántúli és palócos jegyet tartalmaz, de a palócos jelleg dominál benne. A magyar nyelvjárások atlaszában három kutatóponttal képviselt nyugati palóc nyelvjárástípus (Sókszelőce: Cssz-8, Zsitvabesenyő: Cssz-9, Nagyölved: Cssz-13) mind a mai Szlovákia területén fekszik. A magyar nyelvjárások atlaszának legnyugatabbra eső, még palócnak tartott kutatópontjai a Vágtól keletre találhatók: ez Sókszelőce (Cssz-8) és Vága (Cssz-2), ez utóbbi ugyan nyelvjárássziget, de nagyszámú palócos jegyet is tartalmaz (vő. Imre 1971: 368; Zelliger 1988: 1029). Földrajzi fekvésénél fogva ez a nyelvjáráscsoport északon a szlovák nyelvterülettel és az északnyugati palóccal, nyugaton a csallóközi-szigetközi, délen az észak-dunai nyelvjáráscsoporttal, illetőleg a magyar államhatárral érintkezik, keleten pedig az Ipoly vidéki palócig húzódik. Az egyik vizsgálat, ahogy azt már korábban említettük, az á, ä hangok megléte alapján arra kereste a választ, hogy vannak-e még a Vágtól nyugatra is palóc települések, illetőleg a Vágtól keletre, vagyis a palócnak tartott területeken nincsenek-e dunántúli nyelvjárások. Másként fogalmazva: a vizsgálat azt kutatta, valóban a Vág folyó alkotja-e a palóc nyelvjárások nyugati határát. A Vág nyugati partján hét falu jellegű település és egy kisváros nyelvi adatait vizsgálhattuk meg. A további négy falu és két kisváros (Galánta, Vágsellye) esetében nem rendelkezünk kellő mennyiségű és minőségű adattal. A hét falu északról dél felé haladva a következő: Nagymácséd (Veľká Mača), Vága (Váhovce), Nemeskajal (Kajal), Taksony (Matúškovo), Pered (Tešedikovo), Vágfarkasd (Vlčany). A kisváros pedig Gúta (Kolárovo), melynél a Vág a Kis-Dunába ömlik. A megvizsgált nyolc nyelvjárásból a Vág nyugati oldalán öt palóc, három pedig csallóközi-szigetközi. Palóc nyelvjárásúak az északabbra fekvő települések: Nagymácséd, Vága, Nemeskajal. Taksony és Pered, csallóközi-szigetközi Vágfarkasd, Negyed és Gúta.
