Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
A szlovákiai magyar nyelvjárások területi egységei 203 sü az a, pl. apját. 13. A zárt /-zés során í ~ é átmeneti hangok is jellemzők, pl.fîrëg -féreg. b) Mássalhangzók. 1. A nyelvjáráscsoport mássalhangzóinak rendszere a köznyelvivel megegyező (tehát fonémahiány és fonématöbblet nem jellemző). 2. A j szabad fonéma. 3. Közepes vagy gyenge erősségű az /-ezés, a köznyelvi hatás miatt váltakozik a/-zéssel, illetőleg annak fölénye jelentkezik: hel - hej, gála ~ goja, mellik ~ mejjik. 4. A szóvégi -/ képző el is tűnhet, de meg is nyúlhat: kapa - kapáll. 5. Az intervokális mássalhangzók bizonyos szavakban megnyúlhatnak, pl. igényëssen, füstüllő. 6. Abszolút szóvégen a zöngés mássalhangzók zöngétlen médiára válthatnak: küszöB, bőc, viz, de a tendencia nem olyan erős, mint a nyugat-dunántúli nyelvjárási régióban. Alaktani sajátságok. 1. A polifonémikus (hangkapcsolat értékű) magánhangzók hatására sajátos tőtípusok jelennek meg, pl. aszta - asztalon, reggé - rëggeli, emé - emeli. 2. A -t tárgyrag előtt a -k többesjeles és a birtokos személyjeles tövekben zártabb a kötőhangzó, pl. kádokot, lábokot, kezedét. 3. A birtokos személyjelezés a köznyelvihez hasonló, de E/3.ban a szeme - szémibe megoldás jellemző. 4. A háza, háta, lába-félék ejtése az à utáni asszociatív o-zás következtében házo, háto, lábo alakban jelentkezik. 5. A v-s tövű igék E/3. alakja leginkább / (///-re is végződhet (pl. nyőll, lull, hill). 6. A határozóragok tipikus megoldásai a következők: -bú/-bü, -rú/-rű, -tú/-tű; -ho/-hé/hö, -vá/-vé (lóvá, firfivé, és ha a ragot megelőző szótagban á hang található, akkor a rag -vú alakú, pl. apjává ’apjával’, anyjává ’anyjával’). 7. Az ikes igék iktelenül Tagozódnak, pl. észék, iszok, alszok, ámodok. 8. A főnévi igenév képzője -nyi/-nya: kötnyi, várnyi; innya, hínya, de terjed a -ni változat is (vő. Juhász 2001: 272). 1.2. Az észak-dunai nyelvjáráscsoport Az észak-dunai nyelvjáráscsoport hosszú keskeny sávban húzódik a Duna két oldalán a Csallóköztől a Duna-kanyarig, szlovákiai részét a Vágtól keletre, az Érsekújvár Párkány vonaltól délre eső területek alkotják. Az észak-dunai nyelvjáráscsoport több szempontból, így nyelvileg is átmenetet képez a dunántúli és a palóc jellegű nyelvjárások között (vő. Imre 1971: 347). 2. ábra A Vág és a Garam köze (Liszka 2002: 233)
