Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
204 Presinszky Károly Főbb hangtani sajátságai a) Magánhangzók. 1. Fonémarendszere 8 rövid (u, ü, i, o, ö, ë, a, e) és 7 hosszú (ú, ű, í, ó, ő, é, á) magánhangzót tartalmaz, a fonématöbbletet a zárt é képezi. 2. Megvannak a polifonémikus értékű ä, ë hosszú magánhangzók, pl. ára ’arra’, ere ’erre’, ásó ’alsó’, eső ’első’. 3. A nyelvjáráscsoport erősen í-zö. A köznyelvi é helyén az i is megjelenik, gyakoriak a kezibe típusú alakok. 4. Köznyelvi ó, de különösen ö helyén viszonylag gyakori az ú, pl. rúzsa, vísű, gyöplű, bár az északibb részeken ez a megfelelés jóval ritkább. Az ú, ü terhére szórványosan ó, ő-k is megjelenhetnek: gyűrő ’gyűrű’, gyűsző ’gyűszű’, ocsó ’ocsú’, ami inkább palócos sajátosság. 5. Köznyelvi ú, ű, í helyén a rövid u, ü, i jelentkezése ritka, s a palóc vidékek felé haladva még ezek száma is csökken, illetőleg teljesen megszűnik. 6. Részleges hangsúlyos ö-zést találunk, bár ennek a hatása is észak felé haladva fokozatosan csökken. 7. A söpör ~ seper típusú változatok közül a labiális megoldású él, és gyakori az / előtti asszociatív ö-zés, pl. ebídöl. 8. Az á utáni o-zás a délibb pontokon eléggé erős, az északi területekhez közelebb csupán az a fonémaváltozatban jelenik meg. 9. Az ó, ő, é fonéma monoftongusban realizálódik. 10. Az á fonéma illabiális megoldású, bár a zártabb változat (á) is eléggé gyakori. 11. A labiális képzésű a mellett csak ritkán jelenik meg az illabiálisabb jellegű a, ä változat. 12. Az a fonéma illabiális realizációja á előtti szótagban nem jelentkezik. 13. Az e fonéma tipikus realizációja a köznyelvi jellegű e; jelentéktelen változatként nyugaton e, keleten e található. b) Mássalhangzók. 1. Mássalhangzóinak rendszere a köznyelvivel megegyező (tehát fonémahiány és fonématöbblet nem jellemző). 2. A j szabad fonéma. 3. A szótagzáró / kiesése minden hangkapcsolatban eléggé gyakori. 4. A konkó, tengő típusú alakok általánosak, az /ezés foka a csallóközi-szigetközi nyelvjáráscsoporttal megegyező. 5. A d palatalizációja i előtt az északi területeken már felbukkan. 6. Az l, r, j nyújtó hatása sehol sem számottevő. 7. Abszolút szóvégen a zöngés mássalhangzók zöngétlen médiára válthatnak: küszöB, bőG, viz, de a tendencia még gyengébb, mint a csallóközi-szigetközi nyelvjáráscsoportban. Alaktani sajátságok. 1. Az -l igeképző szóvégen általában megmarad, bár jelentkezik a polifonémikus értékű megoldás is. 2. Az -/ igei személyrag pótlónyúlással kiesik. 3. Az -/ igeképző előtti tővéghangzó (o, ö), hasonlóképpen az -ul, -ül képző magánhangzója is gyakran hoszszú vagy félhosszú; nem ritka az említett képzők /-jének nyúlása sem. 4. A -t tárgyrag előtt a -k többesjeles és a birtokos személyjeles tövekben zártabb a kötőhangzó, pl. dërëkadot, ikët ~ űköt. 5. Az egyes szám 3. személyű birtokos személyrag kétalakú: -a, -ja : -e, -je. 6. A többes szám 3. személyű birtokos személyrag: -uk, -juk : -ük, -jük. 7. A -ból, -bői stb. rag következetesen -bú, -bű stb. megoldású. 8. A -hoz, -hez, -höz rag a csallóközi-szigetközi nyelvjáráscsoporttal ellentétben -hó, -hő alakban realizálódik (vö: Imre 1971: 347). 9. A főnévi igenév képzője -nyi/-nya: kötnyi, várnyi; innya, hínya, azonban itt is terjed a -ni változat is. 1.3. A Szene környéki nyelvjárássziget A Szene környéki nyelvjárásszigetet a nevét adó Szene városa, valamint a tőle délre elhelyezkedő, illetőleg a Csallóköz északnyugati sarkában található közel 20 település alkotja (vö. Lanstyák 1989: 157). A Szene környéki nyelvjárássziget fonémáinak rendszere és realizációja, valamint az alaktani jelenségei is megegyeznek a csallóközi-szigetközi nyelvjáráscsoport ezen jellemzőivel. A nyelvjárássziget legjellemzőbb hangtani sajátossága a független labiális ö-zés. Ennek lényege, hogy az ë fonéma helyén hangtani és asszociatív helyzettől függetlenül a morfémaállomány túlnyomó nagy többségében ö jelentkezik. E nyelvjárásban az ë igen kis megterheltségű fonéma. Elsősorban néhány egy szótagú morfémában, pl.
