Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
16 Szabómihály Gizella nyelvhasználati törvény viszonyával kapcsolatban, s megfelelő egyensúlyt kellene teremteni az államnyelv legitim támogatása és használatának megerősítése, valamint a kisebbségi nyelvek magán- és a közéleti használatának a joga között. A 2009-es módosításba újra bekerült pénzbüntetések pedig megkérdőjelezik, hogy az államnyelvtörvénynek ez a rendelkezése összhangban van-e a Keretegyezménnyel. 2.1.2. Az államnyelvtörvény és A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája Az államnyelvtörvény korlátozó voltát természetesen a charta szakértői bizottsága is felvetette, elsősorban is azzal kapcsolatban, hogy az államnyelvtörvény egyes rendelkezései ellentétesek a Chartában vállalt kötelezettségekkel, ezért szükség volna az államnyelvtörvényt olyan értelemben módosítani, hogy az megfeleljen a vállalt kötelezettségének. így például a charta végrehajtásával kapcsolatos első monitorozási körben készült szakértői jelentésben ez olvasható: „A második általános probléma, mely a Chartában szereplő több területre is kihatással van, abból a tényből adódik, hogy az államnyelvtörvény hatályban maradt a charta hatályba lépése ellenére. Ez a törvény több korlátozó rendelkezést tartalmaz, melyek akadályozzák a charta némelyik rendelkezésének megfelelő végrehajtását (többek között, ami a kétnyelvű helységnevek használatát vagy bevezetését és a regionális vagy ki - sebbségi nyelvek szociális intézményekben való használatát illeti). Ezért ezt a törvényt módosítani kell a Szlovákia által a charta ratifikálásakor vállalt kötelezettségek fényében, hogy összhangba kerüljön a Chartával. ” (5. fejezet, 686. pont)". A szlovák kormány az államnyelvtörvény módosítását szorgalmazó javaslatokra érdekes módon reagált. Elsősorban is azt emelte ki, a nemzetközi dokumentumokban sehol sem esik szó arról, hogy az államoknak a többségi nyelv és a kisebbségi nyelvek azonos mértékű használatának biztosítása vagy éppen a kisebbségi nyelveknek a többségi nyelvekkel való „egyenrangúsítása” volna a kötelességük.11 12 A harmadik monitorozási ciklus közben (2009. június 30.) fogadta el a kormány az államnyelvtörvény módosítását, erre a 2009 áprilisában elfogadott szakértői jelentés érthető módon nem reagálhatott, ezért az ajánlások közé nem kerültek be az államnyelvtörvénnyel kapcsolatos pontok. Az államnyelvtörvény 2009. évi módosítása a charta szakértői bizottságának felvetéseit (2. monitorozási ciklus) csak egy ponton követi: a szakértői bizottság szerint nem egyértelmű, hogy az államnyelvtörvény 8. szakasz (4) bekezdése a nyugdíj as- és szociális otthonokra is vonatkozik-e (összefüggésben a charta 13. cikk 2c pontjával). Nyilvánvalóan ebből a okból került bele az államnyelvtörvény módosításába az, hogy a szóban forgó törvényi rendelkezés a szociális ellátó intézményekre is vonatkozik. Változatlanul maradt ugyanakkor az eredetileg kifogásolt szakasz, ti. hogy csak akkor lehet a kisebbségi nyelvet használni, ha a beteg vagy az ügyfél nem beszéli az államnyelvet, illetve kiegészült azzal, hogy a beteg vagy ellátott a személyzettel való kommunikációban azokon a településeken használhatja az anyanyelvét, amelyekben az adott kisebbség részaránya eléri a 20%-ot. Ugyancsak benne maradt a törvényszövegben (1. 5.§), hogy idegen nyelvű televízió- vagy rádióadás csak akkor sugározható, ha közvetlenül utána ugyanaz államnyelven is elhangzik 11. Egyéb bírálatokra 1. a 258-263. és a 288-289. pontokat. Az ellenőrzési mechanizmussal kapcsolatos dokumentumok az Európa Tanács honlapján keresztül érhetők el, Az egyes dokumentumok azonosító számai. 1. kör: kormányjelentés MIN-LANG/PR(2003)8, a szakértői bizottság véleménye ECRML(2007)1, a Miniszteri Bizottság ajánlásai RecChl(2007)l. A második körben: kormányjelentés MIN-LANG/PR(2008)5, szakértői bizottság véleménye ECRML(2009)8, a Miniszteri Bizottság ajánlásai RecChl(2009)6. 12. A második szlovák időszakos jelentést, beleértve az első monitorozási ciklusban a szakértői bizottság által megfogalmazott bírálatokra adott szlovák választ elemzi Vogl 2009.
