Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
A szlovák nyelvpolitika és a nyelvhasználat... 17 (ill. tévéadás esetében szlovák nyelvű feliratozást alkalmaznak). Szintén nem reagál a módosítás a helynevek kérdésére, sem arra, hogy meg kell szüntetni az üzleti élet nyelvhasználatára vonatkozó korlátozásokat. 2.1.3. EBESZ kisebbségi főbiztos és a Velencei Bizottság A nemzetközi tiltakozásokra való tekintettel a szlovák kormány a törvénymódosítással kapcsolatban kikérte egyrészt Knut Vollebaeknek, EBESZ kisebbségügyi főbiztosának, másrészt pedig a Velencei Bizottságnak a véleményét. A szlovák szervek (a külügyminiszter) a főbiztosi véleményt13 14 a szlovák álláspontot, azaz az államnyelvtörvény módosítását támogató véleményként értelmezték, holott ez egyáltalán nem egyértelmű. A főbiztos ugyanis többek között rámutat arra, hogy a törvénymódosítással a törvény hatálya nem csupán az állami, önkormányzati szervekre, hanem a „jogi személyekre, önfoglalkoztató természetes személyekre és magánszemélyekre” is kiterjed. Az ilyen rendelkezésekkel kapcsolatban az arányossági elv sérelme is felmerülhet, valamint ha a módosított törvény rendelkezéseit túl szigorúan vagy rosszul értelmezik, az már alkalmas lehet a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek más szlovák jogszabályok által biztosított nyelvi jogainak korlátozására. A Velencei Bizottság vélemény már az 2010-es választások után jelent meg (2010 októberében), ezért mind a Bizottság véleményére, mind pedig a charta szakértői bizottságának a felvetésére már az új, az Iveta Radiéová vezette kormány reagált. A Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájával kapcsolatos harmadik szakértői jelentésre adott válaszában (2011. január) a szlovák kormány arról tájékoztatott: az új kormány már a programnyilatkozatában jelezte, hogy módosítani kívánja az államnyelvtörtént, s a kormány 2010 szeptemberében már jóvá is hagyta a kidolgozott módosítást, amelynek célja, hogy a törvényből eltávolítsa „a nemzetiségi kisebbségek nyelvhasználatát feleslegesen korlátozó rendelkezéseket”. Az illetékesek nyilatkozatai szerint a módosítás kidolgozásakor a kormány messzemenően figyelembe vette a Velencei Bizottság ajánlásait. Amint azonban elemzésében Lancz Attila (2011) megállapítja, ez korántsem van így. Tény, hogy a 2011. március 1-jén hatályba lépett törvény enyhít a korábbi szabályozáson'4, a nemzetközi szakértők által leginkább kifogásolt problémát azonban nem orvosolja: ez pedig az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény közötti egyenlőtlen viszony. 3. A KISEBBSÉGI NYELVEKKEL SZEMBENI NYELVPOLITIKA 3.1. A szlovák nyelvpolitika és nemzetközi standardok A kisebbségi nyelvekkel kapcsolatos szlovák nyelvpolitikai álláspontot A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának első monitorozási ciklusában elkészült szlovák kormányjelentés (2003) így fogalmazza meg: „/íz őshonos nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos 13. A főbiztos 2009. júliusi véleménye magyarul olvasható a Kisebbségkutatás 2009/3. számában (http://www.hhrf.org /kisebbsegkutatas/kk_2009_03/cikk.php?id=1739) 14. Ezek közé tartoznak az alábbiak: az önkormányzati rendőrségnek, a közlekedési és távközlési vállalatok, valamint a posta alkalmazottainak nem kötelező a hivatali kommunikációban a szlovák nyelvet használni; a korábbi szabályozásnak megfelelően csak bizonyos pedagógiai dokumentumokat kell a kisebbségi tannyelvű iskolákban kétnyelvűén vezetni; emléktábla vagy emlékmű esetében az építtetőnek nem kell kikérnie a szövegről művelődési minisztérium véleményét; a kétnyelvű nyilvános feliratok esetében a törvény nem szabályozza azok sorrendjét; a kisebbségi nyelvű alkalmi kiadványokat nem kell teljes egészében szlovákra fordítani; az egészségügyi és szociális intézmények esetében a módosítás már nem tartalmazza azt a kitételt, hogy csak a szlovák nyelvet nem beszélő ápoltakkal való kommunikációban használható a kisebbségi nyelv. Szankciók csak akkor szabhatók ki, ha az életet, a lakosság biztonságát vagy vagyonát veszélyeztető kérdésekkel kapcsolatos információkat nem közölnek államnyelven.
