Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
Nagybetüsítések a szlovákiai magyar írásgyakorlatban 151 és a reklámszerepnek egyaránt. A névadók szerinte csak a sok nagybetű vizuális vezérlésével érzik biztosítottnak a név megjegyezhetőségét, a felhívó szerep érvényesülését (Antalné Szabó 1992: 514). 2.1. Nagybetűsítés az intézménynevekben A tulajdonnevek helyesírásának egyik legbonyolultabb területe az intézménynevek írása. E névcsoport mennyiségét illetően napjainkban egyre gazdagodik, bővül. De vajon mit nevezünk intézménynek? Az értelmező kéziszótárban az intézmény címszó alatt a következő - inkább általános, mint pontos - értelmezést találjuk: „valamely közösségi célra létesített, bizonyos személyi kerettel rendelkező társadalmi vagy állami szervezet” (ÉKsz. 2003: 572). Az intézménynév fogalmának pontos meghatározása azonban a névtani szakemberek szerint nem ilyen egyszerű. Hajdú Mihály Magyar tulajdonnevek című munkájában ezt írja: „[...] idetartoznak az államszervezet, a kulturális és gazdasági élet minden legális vagy csak önszerveződésből működő, néhány emberből vagy több osztályból, csoportból álló spontán szabályok szerint működő egységei” (Hajdú 1994: 68). Hasonlóképpen tágabb jelentést tulajdonít az intézmény fogalomnak a Helyesírás című kézikönyv két szerzője is: „Tehát intézmény az Országgyűlés, valamennyi minisztérium, azok autonóm szervezeti egységei, a pártok, alapítványok, a mamutvállalatok és a legkisebb gazdasági társulások, minden egyetem, közép- és általános iskola, művelődési ház, mozi, utazási iroda, vadásztársaság, klub, sportcsapat, ifjúsági egyesület, zenekar...” (Laczkó-Mártonfi 2004: 215). A hivatalos nyelvhasználat azonban - Magyarországon és Szlovákiában egyaránt - az intézménynek tekinthető társulásokat illetően ragaszkodik a bejegyzett önálló jogi személy meghatározásához, amely a helyesírás aspektusából fontos támpontnak tekinthető ugyan, ám gyakran még ennek tudatában sem dönthető el, hogy hivatalosan működő csoportosulásról van-e szó (vö. Laczkó- Mártonfí 2004: 215). J. Soltész Katalin egy korábbi írásában azt vallja, hogy az intézménynevek jelentékeny része közszói kapcsolat, amelyben semmi - hagyományos értelemben vett - „tulajdonnévszerű” nincs, még nagybetűs írásmódjuk is önkényesnek látszik (J. Soltész 1979: 95). Az intézménynevek írását az 1954-es, tizedik kiadású helyesírási szabályzatban egységesítették először. Az útbaigazítás - mely szerint „minden lényeges szó” nagy, a többi kis kezdőbetűvel írandó - azonban nem bizonyult elég pontosnak, s meglehetősen liberális írásmódot eredményezett. Ezt volt hivatott kiküszöbölni az 1984-es kiadású, jelenleg is érvényben lévő szabálygyűjtemény, ám a sokféle névtípus, a hivatali alá- és fölérendeltségi viszonyok bonyolultsága, valamint a hivatalos és nem hivatalos megnevezések keveredése ma is gondot okoz az intézménynevek írásában (vö. Fábián 1999: 260). S bár az Akh. 11. kiadásának az intézménynevek helyesírására vonatkozó szabálypontjai (187-192.) bizonyos mértékben eligazítják az írásgyakorlót, éppen a legvitatottabb kérdésekben nem foglalnak állást. Ennek következménye pedig az ingadozó, illetve a vegyes írásmódú intézménynevek megjelenése s terjedése mind az anyaországi, mind a határon túli magyar nyelvű írásgyakorlatban. A jelenleg érvényes magyar helyesírási szabályzatnak az intézménynevek írására vonatkozó főszabálya szerint a többelemű hivatalos intézménynevekben - az és kötőszó és a névelők kivételével - minden tagot nagybetűvel kezdünk, pl.: Honvédelmi Minisztérium, Géza Király Téri Egészségügyi Szakközépiskola (lásd 187. pont). A szlovák akadémiai helyesírás az intézménynevek írását az 1.3.3. szabálypont 4. alpontjában szabályozza. Eszerint a hivatalok, intézmények és szervezetek (mint főhatóságok) többelemű hivatalos megnevezésében - az egyébként is tulajdonnévi tagon kívül — csupán az első tagot írjuk nagy kezdőbetűvel, pl.: Národná rada Slovenskej republiky, Ministerstvo zahraničných vecí Slovenskej