Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
144 Misad Katalin nőgyógyászati és fogorvosi rendelő kiváló minőségű kávé vagy tea hány csapattal s hány versenyzővel indulnak A példaanyag alapján bizonytalan az írásgyakorlat az illetve és a valamint kötőszók előtti vessző használatát illetően is, pl.: „A képviselők felszólították a polgármestert illetve annak egyik helyettesét, hogy...”, „Később a DAC diákcsapata valamint ifjúsági csapata feljutott a kerületi bajnokságba” stb. A vizsgált sajtótermékekben általában csak akkor szerepel vessző a szóban forgó kötőszók között, ha azok nem mondatrészeket, hanem tagmondatokat kapcsolnak, pl.: „A város központjában hangulatos sétány létesült, valamint park épült az új lakótelep közelében ”. A szabályzat szerint azonban az illetve és a valamint kötőszók kitétele formai és nem funkcionális, ezért mondatrészek közti helyzetben is kötelező előttük a vessző (lásd Laczkó-Mártonfi 2004: 345). A mondatrészek közötti harmadik leggyakoribb írásjel-használati probléma az értelmezős szerkezetekben jelentkezett. Mivel ezekben a szókapcsolatokban rendszerint mind az értelmezett, mind az értelmező tagra külön hangsúly esik, ezt a beszédben szünettel, az írásban pedig vesszővel jelöljük (lásd Akh. 248. a pont). Az elemzett példaanyagban sok esetben hiányzik az értelmezett és az értelmező közötti írásjel: SAJTÓBAN a város polgármesterének XY-nak az egyik képviselő X az ificsapat edzőjét XY-t XY-t a somorjai születésű művészt STANDARD FORMA a város polgármesterének, XY-nak az egyik képviselő, X az ificsapat edzőjét, XY-t XY-t, a somorjai születésű művészt 4.2. A tagmondatok közötti írásjelhasználat Az összetett mondatok tagmondatai között kötelező érvényű az írásjelhasználat. A leggyakoribb s legáltalánosabb tagmondatokat elválasztó írásjel a vessző, de használatos még a pontosvessző, a kettőspont és a gondolatjel is (vő. Laczkó-Mártonfi 2004: 323). Megfigyeléseink szerint a szlovákiai magyar nyelvű sajtótermékekben a tagmondatok elhatárolására ritkán alkalmazzák a kettőspontot - amely egyben a figyelemfelkeltésnek is fontos eszköze -, helyette a gondolatjelet részesítik előnyben. Ennek fő oka a többségi nyelv analóg mondataiban keresendő: a szlovák összetett mondatban a kettőspont csak az idézetet bevezető idéző tagmondat végén, illetve - mind az egyszerű, mind az összetett mondatok vonatkozásában — magyarázó jellegű mondatrész vagy tagmondat előtt fordul elő (lásd PSP 1991: 112). Természetszerű tehát, ha az egyik kétnyelvű regionális lap szlovák mondata - „Na druhý deň to už bolo isté - predstavenie sa odkladá ” — a magyar nyelvű fordításban így szerepel: „ Másnapra egyértelművé vált - az előadás elmarad”. A tagmondatok közötti standard írásjelhasználattól eltérő példák sorát az idézésre vonatkozó adatok bővítik. A gondok egy részét az idézet és az idéző mondat közötti írásjel, más részét a szövegbe szervesen illeszkedő idézet formai jellemzőinek alkalmazása okozza. A szabályzat szerint az idézetet követő idéző mondat elé gondolatjelet kell tenni (vö. Akh. 2000: 104; Laczkó-Mártonfi 2004: 338), a vizsgált korpuszban azonban helyette gyakran vessző szerepel, pl.: „Az önkormányzat ebben az évben jelentősen növeli a futballcsapat támogatására eddig szánt összeget”, ígérte a polgármester; „Azon leszünk, hogy egyre több elsőst írassanak magyar tanítási nyelvű iskolába”, mondta az iskola igazgatója. Abban az esetben, ha az idéző mondat beékelődik az idézetbe, már közbevetésnek számít, tehát gondolatjelek közé kell tenni, a második idézőjel
