Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
Standardtól eltérő helyesírási formák... 141 2.5. Díjak, kitüntetések nevei A kitüntetések, díjak nevének írására először 1984-ben tért ki a helyesírási szabályzat. A195. szabálypont szerint a ‘díj, érem, emlékérem4 szót a tulajdonnévhez (leggyakrabban személynévhez) kötőjellel kapcsoljuk, s kis kezdőbetűvel írjuk: Kossuth-díj, Bartók Béla-emlékérem. A több különírt közszóból álló kitüntetés- és díjnevekben az alkotó tagokat nagybetűvel kezdjük: Állami Díj, Kiváló Pedagógus Emlékérem. A kitüntetések és díjak fokozatait, illetőleg típusait jelölő szavakat, kifejezéseket kisbetűvel írjuk: a Szlovák Köztársasági Érdemrend ezüstkeresztje. A szlovák helyesírás szabályai szerint a kitüntetések, díjak nevében szintén csak az első, illetve az önállóan is tulajdonnévi szóelem nagy kezdőbetüs, pl.: Nobelova cena (= Nobel-díj), Čestná plaketa SAV za zásluhy v spoločenských vedách (= a Szlovák Tudományos Akadémia emlékplakettje a társadalomtudományok terén szerzett érdemekért). A szlovákiai magyar sajtótermékekben a látszólag egyértelmű szabályozás ellenére is gyakoriak a standardtól eltérő példák: Posonium Irodalmi és művészeti Díj Posonium Irodalmi díj Költészeti-Díj Műfordítói-Díj Fábry Díj Közgazdasági Nobel-díj Nobel békedíj Év Pedagógusa díj Év Kórháza-díj Janský emlékérem 3. A KÜLÖN- ÉS EGYBEÍRÁS SAJÁTOS PÉLDÁI A SZLOVÁKIAI MAGYAR SAJTÓBAN A különírást és egybeírást joggal nevezik a magyar helyesírás egyik legbonyolultabb kérdéskörének. Ennek fő oka, hogy rendszerszerűségének átlátásához, illetve megértéséhez általában szükség van a magyar nyelvtan szabályainak részletes ismeretére. A helyesírásnak ezen a részterületén - a szakemberek véleménye szerint is - sok a bizonytalanság, s nem ritkák a többféleképpen megítélhető esetek sem (vö. Laczkó Mártonfi 2004: 90). A dolgozat alapjául szolgáló példaanyag gyűjtése során alkalmunk volt szóra bírni egyegy újságírót, szerkesztőt, ilyenkor a helyesírással kapcsolatos gondjaikról kérdeztük őket. A külön- és egybeirás kérdéskörét mindegyikük a legtöbb problémát okozó részterületként jelölte meg. Arra a kérdésre, hogy mit tesznek, ha nem tudják eldönteni, hogy egybe- vagy különírják-e a kérdéses szókapcsolatot, egyikük - az egyetlen szlovákiai magyar napilap munkatársa - azt válaszolta, hogy akkor különirja, hiszen két egymás után következő szónak ez az alapvető írásmódja. Mint mondta, a szerkesztőségben használt helyesírás-ellenőrző program sem ismer fel minden „hibát”, a rendelkezésére álló kézikönyvekben éppen a keresett szót nem találja, neki pedig nincs ideje aprólékos kutatómunkát folytatni, hiszen minden este lapzárta van, s nem egyetlen írás van a gondjaira bízva. A továbbiakban a külön- és egybeírásnak azokat a helyesírási standardtól eltérő eseteit mutatjuk be, amelyek a vizsgált példaanyagban meglehetősen nagy számban fordulnak elő. Annak ellenére, hogy nem tekintjük át részleteiben a külön- és egybeirás szabályait, az összetett szavak típusainak megfelelően (lásd Akh. 2000: 42-57) tárgyaljuk az egyes eseteket. 3.1. Az állandósult szókapcsolatok írásmódja A szószerkezetek és az összetett szavak határterületén található állandósult szókapcsolatok szabályszerű rögzítése általában nem a standard szerint történik a szlovákiai forrásanyagban. Főként a kéttagú, igei alaptagú kapcsolatok írásmódja okoz gondot, hiszen a szerkezet egészére éppúgy érvényes a jelentésváltozás, mint az összetett szavakra, a helyesírás azon-
