Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
130 Szabómihály Gizella - Lanstyák István tok nyelvi viselkedése között, amelyek más módszerekkel nehezebben lettek volna megragadhatók. A nagy tömegű adatmennyiség statisztikai feldolgozása révén mutattuk ki egyes változatok regionális kötöttségét. Ezek közé tartozik a fentebb már bemutatott operálják/műtik epével : operálják/műtik epére : operálják/műtik az epéjét országos határmetszö változó; regionális különbséget mutatnak azonban a hasogat a derekamban/hasogat a derekam vagy a magasabb valakinél : magasabb valakitől EK változók is. Mivel azonban mind Magyarország, mind Szlovákia vizsgált régióiból vannak adataink mindkét változat előfordulására, érdemes volna nagyobb anyagon és változatosabb mintán megvizsgálni, nem határsemleges-e esetleg e két utóbbi változó (valamelyike).8 Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az élőnyelvi kutatásokban érdemes volna nagyobb figyelmet szentelni a nyelvföldrajzi szempontoknak is. A kérdőíves módszerrel nyert nagyszámú adat - bár csak egy behatárolt beszélői rétegtől származik - lehetővé tette, hogy talán a nyelvművelés számára is releváns megállapításokat tegyünk. Az érintett változókra vonatkozó szakirodalmi megállapításokkal adataink többnyire összhangban vannak, vagy legalábbis nincsenek nyilvánvaló ellentétben. így például több fontos változó esetében a szakirodalom által standardnak, illetve az ún. igényesebb nyelvhasználatba jobban illőnek tekintett változat adatközlőink válaszaiban erősen dominált: pl. az ún. nákozás, suksükölés, szukszükölés esetében. Máskor a szakirodalomban említett ingadozást a mi adataink is alátámasztják; ilyen pl. az ikes igék iktelen, ill. az iktelen igék ikes ragozása (E változók) és az állapotféle határozók számbeli egyeztetése (EK változók). Néhány esetben azonban kirívó az ellentét a még érvényes kodifikáció és diákjaink válaszai között. A nyelvművelők a névszói állítmány előtt álló határozatlan névelő használatát (E változó) az esetek többségében helytelenítik, ezzel szemben adatközlőink — a formálisabb beszédhelyzetre utaló és hosszabb példamondat kivételével - 90% fölötti arányban fogadták el a névelős változatot, ugyanolyan arányban, mint a névelőtlent. Hasonló a helyzet a megengedő is szórendi helyével (E változó), sőt nemcsak arról van szó, hogy adatközlőinknek csaknem 90%-a elfogadta a meg is írta volna szórendi megoldást, hanem arról, hogy csaknem 40%-uk erre javította a kodifikáció szerint standardnak minősülő megírta volna is formát. 8. táblázat A ) Ha megírta volna is a levelet, nem ért el volna vele semmit', b) Ha meg is írta volna a levelet, nem ért el volna vele semmit mondatok elfogadásának és javításának mértéke az M és a Bm csoportban Válasz M csoport Bm csoport N=406/420 N=243/253 a) helyesli 150 36,9%70 28,8% jav. meg is írta volna 152 37,4%72 29,6% jav. megírta is volna 2 0,5%10 4,1% N=391/405 N=230/240 b) helyesli 343 87,7%173 75,2% jav. megírta volna is 4 1,0%5 2,2% jav. megírta is volna 12 3,1%12 5,2% 8. A Nyelviváltozó-típusok a szlovákiai magyar nyelvváltozatokban cimű előadásunk végén közölt táblázat nyelvjárási jellegű példáit (mond : mund, adja : adi) kérdőívünkben nem vizsgáltuk.
