Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
Nyelvi változók a magyar nyelv szlovákiai változataiban 129 régióval (ahol ez a forma szintén használatos). Ebből következően a tárgyalt változó az országos határmetsző változók tipikus példánya. Mint fentebb említettük, minden változótípusban találunk olyan változópéldányokat, melyek esetében az M és a Bm csoport válaszai közötti különbség legalább 5%-os szinten szignifikáns volt. Amikor azonban a csoporthoz tartozás és a válasz jellege közötti kapcsolat erősségét ellenőriztük, azt tapasztaltuk, hogy az M és a Bm csoport viszonylatában ez csak néhány AK és K változónál érte el a közepes értéket, a legtöbb esetben csak nagyon gyenge vagy gyenge fokozatú volt. A vizsgált változók jó részénél (leginkább az E és EK változóknál) az M és a Bm csoport válaszai összecsengenek, egy irányba mutatnak, sőt a szignifikáns különbségek egy bizonyos hányada esetében a szlovákiai magyar gimnazisták gyakrabban használták a standardabbnak számító változatot, mint a magyarországi adatközlők.7 A Bm-M sorrend ellentétben áll azzal az általunk is idézett általános tapasztalattal, hogy a szlovákiai magyarok nyelvhasználata kevésbé standard, mint a magyarországi magyaroké. Ez az ellentét azonban látszólagos. A kevésbé standard (pl. nyelvjárásiasabb) kifejezésmód elsősorban az informális beszélt nyelvre jellemző, amelyet természetesen nem, ill. csak kevésbé megbízható módon lehet kérdőív segítségével megismerni, mivel az ilyen jellegű vizsgálat az adatközlőkből formálisabb nyelvhasználatra való törekvést válthat ki. Ennélfogva adataink természetesen nem értelmezhetők úgy, mintha a szlovákiai magyar gimnazisták nyelvhasználata (egyes nyelvi jelenségek tekintetében) standardabb volna, mint a magyarországiaké. Az viszont tény, hogy adatközlőinknek, a magyar tannyelvű iskolába járó szlovákiai diákoknak többsége ismeri és bizonyos helyzetekben képes is alkalmazni a standard nyelvváltozat normáját. 3. A KUTATÁS SORÁN ALKALMAZOTT ELJÁRÁS A kutatásunk során alkalmazott eljárás - a kérdőíves adatfelvétel - minden hátránya ellenére alkalmasnak bizonyult olyan különbségek és egyezések kimutatására egyfelől az azonos változótípushoz tartozó altípusok vagy konkrét változók, másfelől az egyes adatközlői csopor-7. táblázat Az M-Bm és a B,-M sorrendet mutató változópéldányok száma a) produktív+választásos+javításos, b) megítéléses feladattípusban (csak a csoportok válaszai között szignifikáns különbséget mutató változópéldányokat figyelembe véve) Feladat típusa Sorrend E változók EK változók AK/K változók a) M-Bm 14 66,7%13 81,3%12 100% Bm-M 7 33,3% 3 18,7% 0 0% Együtt 21 100%16 100%12 100% b) M-Bm 6 40% 0 0%3 100% Bm-M 9 60% 4 100% 0 0% Együtt 15 100%4 100% 3 100% Magyarázat: Az M-Bm sorrend azt jelenti, hogy az adott változópéldány első változatát az M csoportbeli adatközlők gyakrabban választották, mint a Bm csoportbeliek. Értelemszerűen ennek fordítottja áll fenn a Bm-M sorrendet mutató változópéldányok esetében. 7. A Bm csoport diákjainak ilyen viselkedésére részeredményeink első feldolgozásakor 1991-ben derült fény; megnevezésére az eredetileg ad hoc kifejezésnek szánt „normatúlteljesítés”, ill. fokozott normakövetés” terminust használjuk. Ez a jelenség az ún. labovi hiperkorrekció „tejtestvére”. (Bővebben 1. Lanstyák 1992; Lanstyák - Szabómihály 1996).
