Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
122 Lanstyák István - Szabómihály Gizella zók Szlovákiában csaknem kivétel nélkül kontaktusváltozók, ez azonban nem szükségszerű. Nyelvünk valamely részleges központjának állami változata elvben ugyanis önálló újításokat is kifejleszthet, a másik nyelv hatásától függetlenül. Talán ilyen a szlovákiai gépjárművezetői jogosítvány : hajtási igazolvány szókészlettani változó második változata, s még inkább annak informális, rövidített formája, a hajtási, mivel a magyar nyelv szlovákiai változataiban használt valószínűleg a post secondary képzés felel meg). A felépítményi (iskola) kifejezést persze nem sikerült kiszorítani a használatból, hanem létrejött egy olyan változó, amelynek mindkét változata szlovákiai magyar „illetőségű”: az első, a szakosító iskola formális, a második, a felépítményi (iskola) pedig informális, leginkább beszélt nyelvi. A 7. pont alatt említett változótípusok összefüggését a következő táblázat szemlélteti: Határsemleges Nem kontaktus változó Kontaktusváltozó tudnék : tudnák lába : lábai Határtartó országos jogsi : hajtási kulcs vmihez : vmitől táji mond : mund ki ül át : ki átül Határmetsző országos ? epével : epére operál JMÍ_________ adja : adi piszkavas : kutács forma (a hajtási igazolvány) szlovák megfelelője (a vodičský preukaz) a jelző motiváltsága szempontjából a magyarországi változathoz közelebb áll, mint a szlovákiai magyarhoz.13 Egyértelműen önálló, a szlovák megnevezéstől független alkotás a szakosító iskola, amelyet a szlovák modellnek, a nadstavbová š kolá-nak megfelelő, spontán módon létrejött felépítményi iskola tükörszó helyettesítésére hoztak létre mesterségesen (Magyarországon nincs ilyen iskolatípus, mint képzési formának 8. ÖSSZEFOGLALÁS HELYETT A változótípusok elkülönítése után14 a következő feladat egy-egy típus közös nyelvi jellemzőinek a feltárása volna; előadásunkban ugyanis számos típust kizárólag nyelven kívüli kritériumok alapján határoltunk egy egymástól. Amennyiben a változótipusok nyelvi viselkedéseinek sajátosságait sikerül megismernünk, közelebb kerülünk ahhoz, hogy a nyelvünk fontos változataiban előforduló különféle vál-13. A vodičský ’vezetői’ melléknév a vodič ’vezető’ főnév származéka; a hajt ugyan ebben a kontextusban szinonimája a vezer-nek, s így megfelelője a vodič főnév alapjául szolgáló vodiť/viesť igének is, ám a hajt jelentésszerkezete jobban különbözik e szlovák igéétől, mint a vezet igéé, ezenkívül pedig a hajtási melléknév nem a jogosítvány tulajdonosára utal, mint a magyar gépjárművezetői és a szlovák vodičský, hanem magára a tevékenységre (a „hajtásra”, vagyis a vezetésre). Mindazonáltal nem tagadhatjuk, hogy e kifejezés létrejöttében a szlovák modell szerepet játszott (ezért nem tiszta esete az önálló alkotásnak). Egyrészt a formális változat, a hajtási igazolvány utótagja a szlovák preukaz ’igazolvány’ mintáját követi (a jogosítvány szlovák megfelelője inkább az oprávnenie), másrészt pedig az informális változat, a hajtási hasonló jelentéstapadással keletkezett, mint a szlovák vodičský vagy az univerzibált vodičák ’jogsi’: a jelző szippantotta magába a jelzett szó jelentését, és nem fordítva, mint a magyar jogosítvány/jogsi esetében. - Utólagos (2011) megjegyzés: Későbbi vizsgálataink alapján kiderült, hogy a hajtási igazolvány részben megőrzött régiség. A 19. század végén és a 20. század elején az állati erővel vontatott közforgalmú járműveket csak olyan személy hajthatta, akinek a rendőrhatóság hajtási jogosítvány-t adott ki (vagyis ilyen engedélyt a bérkocsisoknak és a teherfuvarozóknak kellett kiváltaniuk). A hajtási jogosítvány mai romániai hivatalos szövegekből is adatolt, a romániai, kárpátaljai, vajdasági sajtóból pedig a hajtási engedély kifejezésre is van példánk. 14. Áttekintésünkben nem említjük az alap-szakirodalomból ismert, William Labov által bevezetett indikátor - marker (jelölő) - sztereotípia megkülönböztetést, mivel - az eddig elvégzett feldolgozások jellegéből is adódóan - ezekre az egyébként nagyon fontos kategóriákra még nem volt szükségünk, s így ezzel kapcsolatosan nincs is önálló megfigyelésünk vagy újszerű gondolatunk.
