Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
Nyelviváltozó-típusok a magyar nyelv szlovákiai változataiban 121 nak nevezzük abból a megfontolásból, hogy e változat izoglosszája vagy egybeesik az országhatárral, vagy azon belül, azt át nem lépve halad. 7.2.1. Az első említett esetben, amikor a második változat izoglosszája végig az országhatár (és a nyelvhatár) vonalán halad (úgy, hogy egyiket sem metszi), s így a változó az illető ország egész területén él, országos határtartó változók-ról beszélhetünk. Szlovákia egész magyarlakta területén változók például a mustár : horcsica, iskolába(n) tanít : iskolán tanít', Magyarországon ilyen jellegűek többek között az élelmiszerbolt : közért, polisztirol : hungarocell. 7.2.2. A másik esetben a határtartó változók második változatának izoglosszája a két ország valamelyikének egy kisebb területét fogja közre úgy, hogy az országhatárt vagy nem érinti, vagy pedig részben - nem az egész vonalán! - rajta halad. Az ilyen változókat táji határtartó változó-nak nevezzük. A nem-kontaktusváltozók közül táji határtartó változó pl. a mond : mund, amelynek második változata tudtunkkal csupán a Csallóköz néhány községében használatos. A kontaktusváltozók közül ilyen a fahéj : škorica váltakozás, amely ismereteink szerint a Zoboraljára jellemző (K változó), a vágai ki ül át? : ki átül? szórendi változó (talán AK változó) stb. Ezek többnyire kisebb földrajzi hatósugarú nyelvjárási jelenségek, ám elvben nem nyelvjárási eredetű kontaktusváltozók, netán más önálló alkotások is tartozhatnak ide, amennyiben az illető központnak nem az egész területén használatosak. 7.3. A változók harmadik csoportjában a második változat izoglosszája metszi az országhatárt, ezért (ország)határmetsző változók-nak nevezzük őket. Az ilyen változók mindkét országban élnek, de - szemben a 7.1. alatt tárgyalt határsemleges változókkal - az egyikben vagy mindkettőben csupán a nyelvterület egy részén. 7.3.1. A határmetsző változók egyik csoportjában a második változat Magyarországon táji változat, ám a határon átnyúlva Szlovákiában az egész magyarlakta területen használatos, így a változó ott országos; ilyenkor nyelvünk szlovákiai részleges központjából nézve országos határmetsző változók-ró\ beszélünk. Ilyen pl. a műt/operál ige, amelynek -ra/-re rágós vonzata {az epéjére műtötték) Magyarország északkeleti régióiban is rendkívüli gyakoriságúnak látszik,12 emellett azonban az egész szlovákiai magyar nyelvterületen országos változatként él. Az ilyen változatok izoglosszája egy szakaszon átnyúlik az országhatáron, máshol azonban annak vonalán halad. 7.3.2. Ha egy határmetsző változó második változatának használata - szemben az előbbi pontban tárgyalt esettel - az egyik országnak sem terjed ki az egész (magyarlakta) területére, táji határmetsző változók-ról beszélünk. Ilyenek pl. a következő, a magyar dialektológiából jól ismert nyelvjárási jelenségek: váza : vázo, vártam : vártom (ún. á utáni o-zás); mondja : mondi; Péterékhez megyek : Péteréknél megyek; útban van : zavadzál. Az említett változók nyelvjárási változatai Magyarország egyes régióiban, valamint ennek szerves folytatásaképpen a szlovákiai magyar nyelvterület egy részén használatosak. 7.4. Látjuk, hogy országos változók mindhárom fönti csoportban találhatók: a határsemleges változók kivétel nélkül országos változók is, a határtartó és a határmetsző országos válto12. Erre utalnak a bevezetőben említett felmérésünk eredményei. így aligha tekinthető véletlennek, hogy egyik, salgótarjáni származású, de szülővárosától már hosszú évek óta távol élő nyelvészünk e sorok egyik írójának egy másik munkájából szerzett először tudomást arról, hogy az epére műt Magyarországon csupán regionális változat, amelyet nem ismernek mindenütt.
