Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
A határon túli magyar szókészlet 101 Az államnyelv által közvetített nemzetközi szavakról a hétköznapi beszélők többnyire úgy gondolják, hogy a közmagyarban is megvannak, s úgy is viszonyulnak hozzájuk, mintha km szavak lennének; ezért aztán ezek gyakran közömbös stílusértékűek, bármilyen formalitású beszédhelyzetben megjelenhetnek, vagy akár választékosak is lehetnek. Kivételt leginkább azok a nemzetközi eredetű szavak képeznek, melyeknek hangalakján nyomot hagyott az államnyelvi közvetítés, azaz az alaki kölcsönszavak. Az alaki kölcsönszavak államnyelvi eredetét a beszélők könnyebben felismerik, s ez befolyásolja stílusértéküket is: leggyakrabban bizalmas stílusértékűek, s számottevő részüket inkább a kevésbé iskolázott, ill. az erősebb államnyelvi hatásnak kitett beszélők használják. A márkanévi eredetű államnyelvi kölcsönszavak külön csoportot alkotnak a hozzájuk való beszélői viszonyulás szempontjából, attól függetlenül, hogy államnyelvi eredetűnek vagy idegen eredetűnek érződnek-e. A márkanévi eredetű közneveket a beszélők valószínűleg többé-kevésbé tulajdonnévnek tekintik (gyakran nagy kezdőbetűvel íiják), s mint ilyen ez szolgál az adott termék „nevéül”, az adott specifikus márkára másképp nem is tudnak utalni, csak annak „tulajdon” nevével, ennélfogva aztán a márkanévi eredetű kölcsönszavak széleskörűen használatosak is minden társadalmi rétegben és beszédhelyzetben. A mozaikszók széleskörűen elfogadottak, legalábbis az egybeolvasott szóösszevonások és a magyar betűk neveit tartalmazó betűszók, ami érthető is, ha arra gondolunk, hogy ezeken egyáltalán nem látszik államnyelvi eredetük. A korábbi évtizedekben a Fv magyar sajtó ragaszkodott az intézménynevek magyar változatából keletkezett mozaikszókhoz (pl. DSZM <—Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a közkeletű HZDS <— Hnutie za demokratické Slovensko helyett), ám az elmúlt évtizedben a Fv sajtótermékek is áttértek az államnyelvi eredetű mozaikszók használatára. Ebben az érintettek el - mondása szerint fontos szerepet játszott az a tény, hogy a magyarországi sajtótermékek is a szlovák eredetű mozaikszókat használják. A kölcsönhomonimák elfogadottságával kapcsolatban, azok alacsony száma miatt, nincsenek általánosítható megfigyeléseink. 5. FOGALOMKÖRI CSOPORTOK A ht szavakról alkotott képünk nem volna teljes, ha nem tekintenénk át azt, hogy ezek a ht beszélők életének mely területeiről valók. Az alábbiakban sorra veszem a legfontosabb fogalomköröket, mégpedig a fenti rétegek és kölcsönszótipusok szerinti bontásban, mindegyiket néhány példával illusztrálva. A fogalomkörök közt természetesen átfedődések is vannak, egy szó több fogalomkörbe is besorolható, de mivel eleve válogattam a rendelkezésemre álló anyagból, azon voltam, hogy egy példa csak egyszer, egyetlen fogalomkörben szerepeljen. Az áttekintésbe, ill. a példatárba nem lett volna célszerű bevenni a ht szavak km rétegét, hiszen ha ezt nem mellőztem volna, akkor a példatárnak elvileg az élet minden területéről tartalmaznia kellett volna szavakat. Ezenkívül ha az egyes rétegek tényleges arányait érzékeltetni akarnánk, akkor oldalak százain - ha nem ezrein - keresztül kellene sorolnunk a mindenki számára jól ismert, ilyen értelemben „érdektelen” km példákat. Szintén mellőzöm a táji eredetű szavaknak nem államnyelvi eredetű rétegét, egyrészt azért, mert a táj szavak száma is beláthatatlanul nagy, másrészt pedig nincs is róla áttekintésünk. Az államnyelvi eredetű tájnyelvi elemeket az államnyelvi eredetű, koiné jellegű elemek csoportjába olvasztom be. A fő eredetbeli csoportokon belül csak a legfontosabb kölcsönszótípusokat különböztetem meg, hogy elkerüljem a nyelvi anyag szétaprózódását: 1. Km: közmagyar eredetű szavak (stílusbeli kölcsönszavak és stílusbeli konzervativizmusok); 2. Ht: ht eredetű szavak: a) jelentésbeli kölcsönszavak és önálló alkotások; b) kalkok és önálló alkotások; c) hiperkorrekt eredetű alakok; 3. Ány: államnyelvi eredetű, koiné jellegű szavak és tájszavak: a) közvetlen kölcsönszók; b) alaki kölcsönszók.
