Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
90 II. Kutatástörténet illetve Szabad Földműves Újsággá, majd még később Szabad Újság című hetilappá alakult át. Néprajzi vonatkozásokat legfeljebb hír- és recenzióanyagában találunk. A Nő ugyancsak átalakult és havonta jelenik meg Új Nő címen, olykor ismeretterjesztő néprajzi anyagot is hozva. Továbbra is egyetlen napilap az Új Szó, amely időnként néprajzi jellegű írásokkal (főleg hírekkel, recenziókkal, illetve újabban a színpadi folklorizmus problematikájának helyet adó Szín-folk című melléklettel) jelentkezik. A Gondolat (2000-2006), majd, 2007-től a Szalon című mellékleteiben olykor igényes néprajzi ismeretterjesztő publicisztikát hoz. Az egykori Vasárnapi Új Szó önállósult és Vasárnap címen 1990-től hetilapként jelenik meg, általában színvonalas, ám szórványos néprajzi anyaggal. A Tábortűz mellett megemlítendő még a hasonló korosztályhoz szóló, 1990-ben létrehozott Cserkész című havilap. Mozgalmi jellege mellett (sőt éppen ebből adódóan) viszonylag sok, néprajzi jellegű ismeretterjesztő cikket közöl. A Katedra című, a Katedra Társaság által megjelentetett, a szülőkhöz és pedagógusokhoz, s csak részben a diákokhoz szóló havilap szintén közöl több-kevesebb rendszerességgel néprajzi írásokat. Másfél éven keresztül a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak állandó rovata {Néprajzi hírvivő) is volt a lapban. Fentebb említettem már, de itt is szóba kell hozni azt a Hírharang című néprajzi tájékoztató füzetet, amelynek ez ideig tíz évfolyama látott napvilágot, benne a szlovákiai magyar néprajzi élet legfontosabb hírei mellett egyetemes magyar és európai kitekintésű rovatokkal, információkkal. 3.3.4.4. A térségben terepmunkát végzett magyarországi és szlovák kutatók eredményei Amellett, hogy a debreceni egyetem Gömörkutatása ebben az időben is eredményesen folyik, mindenképpen ki kell emelni a Felső- Bodrogköz néprajzi feltérképezésében tett óriási előrelépést. Az eredmények egyértelműen Viga Gyula munkáját dicsérik, amit számtalan tanulmánya, önálló kötete (Viga 1996; Viga 1999a; Viga 2008 stb.), valamint az általa szerkesztett kiadványok sora bizonyít (Viga szerk. 2000; Viga szerk. 2006). Balassa M. Ivánnak köszönhetően ma már rendelkezésünkre áll a(z egész!) Bodrogköz népi építészetének korpusza (Balassa M. 1999), Filep Antal viszont hosszú évtizedek után a kisalföldi lakóház vizsgálata során nyert eredményeit adta közre (Filep 2006). Magyar Zoltán a terület ismert mondaanyagát bővítette jelentős mértékben. Szinte minden fontosabb tájegységben (a Csallóközben, a Zoborvidéken, a Palócföldön, a Bodrogközben) végzett terepmunkát, s az ott nyert eredmények egy részét már közre is adta (Magyar 2001; Magyar 2002; Magyar 2004; Magyar 2006; Magyar 2009). Ebben az időszakban jelent meg Balassa Iván fentebb már tárgyalt, a Magyarország határain kívül élő magyarok népi kultúráját bemutató kötetének (Balassa 1989), második, átdolgozott kiadása. A kötet szerkezete voltaképpen megegyezik az első kiadáséval, noha a benne szereplő térségek sorrendje változott (Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia). A szlovákiai magyarok népi kultúráját ismertető fejezetek nagyjában-egészében szintén az első kiadás gyakorlatát követik. Csupán a kelet-szlovákiai blokk belső tagolása változott: a Bodrogköz és az abaúji magyarok mellett az Ung-vidék különálló tájegységként jelent meg. A szerző a kéziratot hirtelen bekövetkezett halála miatt csak részben tudta átdolgozni, de - az első kiadáshoz képest - így is lényegesen kiegyensúlyozottabb és árnyaltabb képet nyújt (Balassa 2003). A Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete (1994-től Etnológiai Intézete) szervezésében Dél-Szlovákia néhány kiemelt kistérségében az interetnikus kapcsolatok, valamint az etnikus és lokális identitás alakulására, a szlovák repatriáltak beilleszkedési nehézségeire irányuló kutatások folytak. Ezekbe a szlovák
