Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
88 II. Kutatástörténet ban beszélhetünk. Megjegyzendő, hogy a ma Szlovákiában dolgozó (vagy éppenséggel a szakmában nem dolgozó, de szakirányú oklevéllel rendelkező) magyar etnográfusok, folkloristák, etnológusok jelentős hányada a pozsonyi, újabban a nyitrai tanszéken szerzett képesítést (Agócs Attila, Danter Izabella, Gudmon Ilona, Kaprálik Zsuzsa, Méry Margit, Nagy Iván, Sipos Anna stb.). Mind a pozsonyi, mind a nyitrai tanszéknek jelenleg is vannak magyar diákjai, a pozsonyi és nyitrai tanszék doktoranduszképzésében is részt vesz (a szlovák felsőfokú néprajzoktatás előzményeihez lásd: Liszka 2009e). Itt említem meg, hogy mindamellett természetesen a különféle magyarországi egyetemek néprajzi tanszékei (elsősorban Budapest, Debrecen, de újabban Szeged és Pécs) is hozzájárultak a szlovákiai magyar néprajzos-utánpótlás biztosításához (Balogh Csilla, Csáky Károly, Fehérváry Magda, Gecse Annabella, L. Juhász Ilona, Kocsis Aranka, B. Kovács István, Liszka József, Pusko Gábor, Szanyi Mária stb.). Szlovákiában jelenleg négy egyetemen folyik bizonyos szintű és hatásfokú magyar nyelvű képzés. A pozsonyi Komenský Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszékéről van szó (ahol elvétve készülnek folklorisztikai vagy rokon tárgyú szakdolgozatok), továbbá a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékét kell megemlíteni, ahol viszont elsősorban fordító- és tolmácsképzés zajlik. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Középeurópai Tanulmányok Karán (amely alapvetően magyar nyelvű egyetemi egység, s döntően általános iskolai pedagógusokat képez) néhány éve egy hungarológia szakot is beindítottak, amelynek keretében kötelező néprajzi és kulturális antropológiai alapozó tárgyat hallgatnak a szakosok. Ezen túlmenően időről időre különféle választható néprajzi kurzusokat is kapnak. Korábban Szanyi Mária, majd B. Kovács István (vö. B. Kovács 2009a, 81-82) és Liszka József adott itt (illetve annak jogelődjén) elő hosszabb-rövidebb ideig az elmúlt bő évtizedben. A 2004-ben létrehozott komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karán kultúr- és szociálantropológiai bevezető kurzus kötelező a hallgatóknak. Ezenkívül a kötelezően választható sávban néprajzi, folklorisztikai (ezen belül népmese, gyermekfolklór, népszokás, népi vallásosság), valamint európai etnológiai alapozó tárgyak között válogathatnak. A hallgatókat egyetemi néprajzi tankönyv is segíti a tájékozódásban (Liszka 2006a. Vö. Voigt 2007). BC és MA szintű záró- és szakdolgozatok is készülnek, évente mintegy 15 darab. A rigorózusfolyamatban szintén készülnek néprajzi tematikájú munkák. A Tanárképző Kar negyedévenként megjelenő folyóirata, az ötödik évfolyamába lépett Eruditio-Educatio rendszeresen nyújt teret néprajzi tárgyú tanulmányoknak, közleményeknek, recenzióknak is. A magyar nyelven hallgatható néprajzi tárgyak tehát egyik szlovákiai egyetemen sem szakképzést nyújtanak, hanem a leendő pedagógusok szakmai horizontját bővítik, általános műveltségüket szélesítik, s legfeljebb az önkéntes néprajzgyűjtők szakmai színvonalát képesek tán bizonyos fokig megemelni, (lásd további részletekkel: Liszka 2004d; Liszka 2009e). 3.3.4.3. Publikálási lehetőségek Végezetül szólni kell röviden ezen utolsó korszak publikálási lehetőségeiről is. Amíg 1989 előtt néhány vidéki múzeumi kiadvány, évkönyv mellett a Madách Könyvkiadó publikációs tevékenysége, továbbá a Csemadok által kiadott Néprajzi Közlések volt az összes publikációs lehetőség, 1989-et követően egy sor kiadó jött létre, amelyek több-kevesebb rendszerességgel adnak ki néprajzi (és honismereti) tárgyú köteteket is. Ezzel természetesen gyökeresen megváltozott a helyzet. Az egyes intézmények, szervezetek működésének bemutatása során részben hivatkoztam már a fentiekben azok publikációs tevékenységére is. Az alábbiakban csak a legszükségesebb ismétlésekbe bocsátkozva tekintem át a kérdéskört (összefoglalóan, részlete
