Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
82 II. Kutatástörténet ra került sor. Lényegében az 1970-es évek legvégén és az 1980-as évek elején a budapesti, pozsonyi és brünni egyetemeken végzett fiatal magyar néprajzosnemzedék fellépésétől datálhatjuk ezt a változást. A szervezeti keretek kiépíthetőségét illetően 1989 mégis fordulópontnak számít tudományszakunk hazai magyar történetében. 3.3.4.1. Intézményes keretek Az 1989-es társadalmi-politikai változásoknak köszönhetően a szlovákiai magyar tudományosságnak (s ezen belül a szlovákiai magyar néprajznak) fokozatosan épültek ki a központi és regionális szervezeti, intézményes keretei. Az alábbiakban az egész szlovákiai magyar nyelvterületre kiterjedő kompetenciával (és tevékenységgel) rendelkező, alapvetően néprajzi kutató- és dokumentáló tevékenységet kifejtő szervezeteket tekintem át, miközben nyomatékosan hangsúlyozni szeretném, hogy ezek munkája bizonyos lokális és regionális szerveződésekkel, továbbá a rokon diszciplínákkal (különféle honismereti, történeti, muzeológiai organizációkkal) való együttműködések nélkül legfeljebb féloldalas lehetne. Ezekre a megfelelő helyeken, az együttműködések legeklatánsabb példáinál utalok. A (Cseh)Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Az ún. bársonyos forradalmat követő társadalmi-politikai változásoknak köszönhetően már igen korán, 1989. december 9-én, a Csemadok korábbi Központi Néprajzi Szakbizottságára alapozva ismét megalakulhatott a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság. A Társaság alapvető célkitűzései közé a szlovákiai magyar néprajzi kutatások szervezése, koordinálása, az eredmények közzététele, a kutatói utánpótlás biztosítása, valamint a népi kultúra propagálása tartozott. Céljai elérése érdekében tudományos kutatási programokat valósított meg (1992-1995: Honti kutatási program; 1995: Népzenegyűjtés Pereden), nemzetközi konferenciákat szervezett (1991 : A néprajz és helytörténet szerepe az iskolai oktatásban, Pozsony; 1991 : Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medencében, Komárom; 1992: Tájak közti kapcsolatok, Komárom; 1993: Régió és népi kultúra, Tornaija; 1993: Kutatás -feldolgozás — továbbéltetés, Komárom). A néprajzi kutatások eredményeit kiadványsorozatában (Népismereti Könyvtár) jelentette meg. A kismonográfiák, tanulmánykötetek formájában közreadott publikációsorozatnak összesen kilenc kötete látott napvilágot (B. Kovács szerk. 1991; Fehérváry szerk. 1992; Csáky 1992; Szapu 1993; Liszka szerk. 1993a; Danter 1994a; Liszka szerk. 1994b; Ág 1996a; Sándor 1996). Hírharang címen néprajzi tájékoztató füzetet adott ki (1990-1999), amely egy adott időszakban az egész Kárpát-medence fontos néprajzi információs forrása volt. 1995- ben a Társaság első ízben a mai Magyarország határain kívül megszervezte Komáromban, magyarországi, romániai, ukrajnai, szerbiai, szlovéniai résztvevőkkel, a Magyar Néprajzi Társaság VII. Néprajzi szemináriumát. A rendezvény központi témája (amihez tudományos tanácskozás is kapcsolódott) a Duna volt. Pusko Gábor vezetésével gömöri helyi csoportja (1992-1999), Ág Tibor irányításával pedig Népzenei Munkaközössége (1993-1995) is működött. Az utánpótlás biztosítása érdekében Szanyi Mária felügyelete mellett Pedagógiai Munkacsoportot hozott létre (1990), gyerektáborokat (1991: Tallós), továbbképző tanfolyamokat szervezett (1990: Szene, Domica; 1991-1992: Szepsi; 1994: Nagykapos), s a fiatal, kezdő gyűjtők eredményeit az Utánpótlás című füzetekben (összesen három darabban) jelentette meg (a tevékenység kronológiáját lásd: L. Juhász 1999b). Részben a Társaság munkájához kapcsolódik a Szanyi Mária által a galántai gimnáziumban vezetett néprajzi szakkör tevékenysége is (vö. Szanyi 1991). Noha a Társaság formailag mind a mai napig nem szűnt meg, érdemi tevékenységet gyakorlatilag az ezredforduló óta nem fejt ki. Menet közben szellemi és szervezeti bázisából jött létre a Fórum Kisebbségkutató Intézet Et-
