Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
78 II. Kutatástörténet tűk nehéz fonográffal, hogyan énekelt, s hogyan cipekedtek. Kislány volt akkor, nagy szeretettel emlékezett Kodályra. Azt se néztem meg azóta, hogy ez a faggatózásom s a Kodályra emlékező szavai ott vannak-e az újragyűjtött anyagban. Ki kellene adnom ezt is... (Ortutay 1981, 130) Időközben megjelentek Ortutay Gyula naplófeljegyzései. Sokkal többet sajnos ezekből sem tudunk meg erről a gyűjtőútról, amire 1956 szeptemberének második felében került sor, s Ortutay egy 1956. október 24-i feljegyzésében tér rá vissza: „Gyönyörű, eredményes út volt - egyik legszebb, legfárasztóbb gyüjtőutam: csak éppen azt nem tudom pillanatnyilag, hogy mi lesz ezzel az anyaggal. 168 mese, trufa etc. került a Minifon finom acéldrótjára, 10 tekercsre. Lehet ez vagy 550-600 oldalnyi anyag. S ezt az anyagot már át is adtam a Belügynek: ők játsszák át magnetofonszalagra - majd, ha egyszer erre is idejök lesz. Tőlük kaptam a két finom kis gépet, pénteken jöttem haza, nyomban átadtam. Most aztán a haza sorsa mellett ezért is van módom remegni. Elpusztulhat mind ez a felvétel is: több is veszett Mohácsnál, s most is több vész - hanem azért sajnálnám.. (Ortutay 2009b, 122). Majd egy 1957. június 10-re keltezett lakonikus megjegyzés: „Elveszett a szlovákiai gyűjtésem teljes anyaga” (Ortutay 2009b, 125). Hogy most valójában a Belügyhöz vagy a Rádióhoz kerültek-e ezek a felvételek, talán már sosem tudjuk meg, a végeredményt tekintve mindegy is. A Sima Ferenc közreműködésével történt újragyűjtésnek a Napló ban nincs nyoma, mint ahogy (az eddigi keresgélések alapján) a legépelt, valamelyik szekrényben szunnyadozó változatnak sincs. Ugyanekkor végzett egy hónapos terepmunkát, elsősorban a zoborvidéki magyarok körében (kisebb részben a Felső-Garam menti szlovák falvakban) Vikár László is. Gyűjtőútja során összesen 419 magyar és 21 szlovák dallamot rögzített (Vikár 1958). Az 1950-es években egy szlovák-magyar kutatási program keretében magyar kutatók is dolgoztak a gömöri Rudnán és Kőrösben. Erről részletesebben a következő fejezetben szólok. Ebben a korai időszakban gyűjtött vidékeinken többek között Morvay Judit, Szolnoky Lajos és Ujváry Zoltán. A hatvanas évek második felétől Kosa László többször végigjárta a területet, s - amint azt fentebb már láthattuk - programcikket is írt a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság számára (Kosa 1968). A szlovákiai magyar tájak addig publikált és részben adattárakban őrzött népköltészeti anyagából egy reprezentatív válogatást is közreadott Rozmaringkoszorú címen (Kosa 1979). Paládi-Kovács Attila volt a másik szorgalmas magyarországi kutatója a szlovákiai magyar tájaknak, azon belül is elsősorban a gömöri és szomszédos (abaúj-tomai) területeknek. Eredményeire az általa kutatott térség néprajzi jellemzése során magam is erőteljesen támaszkodom majd. Valóban a teljesség igénye nélkül álljon itt Barsi Ernő, Bárth János, Diószegi Vilmos, Erdélyi Zsuzsanna, Filep Antal, Lukács László, Martin György, Nagy Ilona, Novák László, Sabján Tibor, Szomjas-Schiffert György és Vincze István neve, akik hosszabb-rövidebb ideig a térségben tartózkodva néprajzi kutatásokat is végeztek. Kutatási beszámolóik - melyekre most külön nem hivatkozom - általában az Ethnographia, a Néprajzi Hírek és a Honismeret lapjain, továbbá múzeumi évkönyvekben (Debrecen, Győr, Miskolc, Székesfehérvár stb.) láttak napvilágot. Az 1970-es évek elején egy csehszlovák-magyar kutatási megállapodás értelmében Balassa Iván irányításával alapvetően magyarországi kutatók (Balassa M. Iván, Dám László, Madar Ilona, Schwalm Edit, Szabó László, Timaffy László), kiegészülve a pozsonyi egyetem magyarul is tudó néprajz szakos hallgatóival, illetve a területileg illetékes Ersekújvári Járási Múzeum munkatársaival az Alsó-Garam mente falvaiban végeztek kutatásokat (Balassa 1972; Balassa 1974). Az eredményeket egy önálló kötetben tervezték közreadni, de miután ez a vállalkozás zátonyra futott, az egyes kutatók dolgozataikat azóta gyakorlatilag rendre megjelentették (Balassa
