Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 73 az iskola falai között. „Ha a galántai gimnáziumban nem is adódott lehetőség a néprajzi szakkör létrehozására, 1980 táján a rendszeres néprajzi előadások hatására mégis sikerült megteremteni az irányított néprajzi gyűjtőmunka lehetőségét. Ez időben alakult meg a Galántai Járási Pionír és Ifjúsági Ház mellett a néprajzi szakkör, amelynek tagjai kizárólag a gimnázium tanulói voltak” (Szanyi 1991, 4). A diákok konkrét terepmunkát is végeztek (Pozsonyeperjes, Pered), aminek eredménye több száz adatlap, valamint néhány diákköri pályamunka. Ezek némelyike nyomtatásban is megjelent (pl. Écsi 1985). Az érsekújvári néprajzi szakcsoport 1982- ben alakult és lényegében a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság ismételt megalakulásig, 1989-ig fejtette ki tevékenységét. A mintegy tucatnyi önkéntes gyűjtő (akik között a földművessel kezdve, fodrásznőn és diákokon keresztül, pedagógusokkal és agrármérnökkel bezárólag egy sor szakma képviseltette magát) havonta egy szombaton találkozott, amikor (általában magyarországi szakemberektől) valamilyen szakmai jellegű előadást hallgattak meg és konkrét terepmunkát is végeztek. 1984- től kezdve nyaranta egyhetes kutatótáborokat is szerveztek. Gyűjtéseiket Barton, Bényben, Garampáldon, Helembán, Ipolyszalkán, Kéménden, Kicsinden, Kisgyarmaton, Kisújfalun, Leléden és Szőgyénben végezték. Kutatási eredményeik ma a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központjának néprajzi adattárában találhatóak, illetve számos újságcikk, tanulmány, tanulmánykötet jelzi a munka eredményességét (vö. Liszka 1986c; Lukács 1994a; Lukács 2009, 305-336; Méry 1989, 148). Losoncon Böszörményi István és Duray Éva irányításával zajlott a néprajzi gyűjtőmunka a Csemadok keretei között. Eredményeket szintén a nyolcvanas években produkáltak, egyrészt sokszorosított kiadványok megjelentetésével (Böszörményi-Duray szerk. 1983), másrészt -ahogy arról már volt szó - időszaki kiállítások, tájházak berendezése formájában (ezekhez a kiállításokhoz általában kisérőfüzetet is kiadtak). Megemlítendő még, hogy a Csemadok Nyitrai Járási Bizottsága is jelentetett meg néprajzi tematikájú sokszorosított kiadványt a nyolcvanas évek közepén, Zoboralja címen, valamint Rimaszombatban is jelent meg egy hasonló technikával készült publikáció (Valko 1986). Ezek az igénytelen kivitelezésben készült kiadványok csak rendkívül kis példányszámban láttak napvilágot (a fentebb említett nyitrai például negyven, a losonci hatvan, a rimaszombati pedig nyolcvanöt példányban). Nagykaposon D. Varga László aktivitásának köszönhetően elsősorban magyarországi kutatók Ung-vidéki kutatóútjait szervezte egy kis helyi csoport. Ezekről a kutatótáborokról a későbbiekben még szó lesz. E rendezvények hatására fogott saját néprajzi kutatómunkába a térségben Bodnár Lajos, Géczi Lajos és D. Varga László is. Géczi Lajos erre 2004-ben így emlékezett: „Valamikor a hetvenes években a debreceni egyetemről érkeztek néprajzosok Barna Gábor egyetemi tanár41 vezetésével. O személyesen a hitéletről, főleg a görög katolikus hitéletről készített jegyzeteket, gyűjtött ezzel kapcsolatos megfigyeléseket, szokásokat. Felvetette, szeretné, ha én összegyüjteném az Ung-vidéki gyermekjátékokat, gyermekmondókákat és ezeket csatolnák készülő gyűjteményükhöz. Megfigyeltem, hogy milyen módszerrel dolgoznak, Pestről beszereztem pár darab szakkönyvet, áttanulmányoztam azokat. Sikerült is összegyűjtenem az anyagot, a szakkönyvek alapján rendszereznem, de az elkészült anyagért senki sem jelentkezett. Ekkor összehívtam egy társaságot: Mihályi Molnár Lászlót, D. Varga Lászlót, Bogoly Jánost és Fuksz Sándort. Megbeszéltük, hogy az összegyűjtött anyagot az Új Mindenes Gyűjteményben megjelentetjük, ki-ki a maga területét. Meg is jelent ez a gyűjtemény 1984-ben az én össze41. Az emlékező az egyetemi tanár kifejezés alatt nyilvánvalóan egyetemi oktatót értett.
