Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 59 1990a, 85-87). Nehéz értékelni az egész pályaművet (bár ehhez kétségtelenül hozzásegítenek a szerző hagyatékából előkerült eredeti jegyzetek, első fogalmazványok), de még így is - töredékessége, minden botladozása ellenére - egyedülálló kezdeményezésnek kell tekintenünk a két világháború közötti néprajzi irodalmunkban. A szerző ugyanis úttörő módon (ám egyszersmind elszigetelten) arra vállalkozott, hogy Szlovákia három nemzete (szlovák, magyar, német) népművészetét ismertesse az egymásra gyakorolt kölcsönhatásokkal, interetnikus kapcsolatokkal együtt. Leírásában a szakirodalom eredményeire, valamint saját kisalföldi gyűjtési tapasztalataira támaszkodva képet ad először a szlovák népművészetről, párhuzamokat vonva a magyar rokon vagy éppen ellentétes jelenségekkel. Csak sajnálhatjuk, hogy nem jelent meg az egész munka, bár — amint arra már utaltam - elsősorban nem adatközlő, dokumentatív jellegében van az erőssége, hanem a tárgy megközelítési módjában, a szemléletmódban. Érdekes jelensége a korszak vidéki hetilapjainak, hogy a bennük közölt néprajzi jellegű írások romantikus hangvételükkel valóban inkább a zsurnalisztikával, jobb esetben a publicisztikával azonosíthatók. Emellett szinte törvényszerűen közöltek terjedelmesebb, tudományos jegyzetapparátussal ellátott, latin nyelvű oklevélidézetekkel adatolt, regionális és lokális jelentőségű történeti munkákat is, amelyeknek - minden esetlegességük ellenére - megvan a maguk szerepe a helytörténetírásban (pl. helyi érdekű levéltári forrásokat kutattak fel és tettek közzé, megírták egy-egy vidék, város történetét stb.). Ez a jelenség nyilvánvalóan azzal is magyarázható, hogy a néprajz - lévén általában véve is fiatal tudomány (egyetemi oktatása lényegében csak ekkoriban indult meg) - szlovákiai magyar viszonylatban még nem rendelkezett olyan hagyományokkal, mint a sokkal nagyobb múltra visszatekintő történetírás. Mindamellett, ha nem is azzal a szándékkal íródtak, ezeknek a helytörténeti írásoknak is megvan a maguk néprajzi forrásértéke. A két világháború közötti gyermek- és ifjúsági lapok közül számottevő néprajzi közleményei a Losoncon megjelenő A Mi Lapunknak, a Vetésnek, valamint a pozsonyi Szülőföldünknek voltak. A két világháború közötti szlovákiai magyar néprajzi életben és elsősorban a Szent György Kör, majd a belőle kinövő Sarló kibontakozásában komoly erjesztő szerepe volt a Scherer Lajos szerkesztette A Mi Lapunknak (1921-1932). A lap hasábjain a regösmozgalom célkitűzéseit tartalmazó, a cserkészmozgalom és önképzőkörök radikális megreformálásáért harcoló cikkek mellett - amelyeket a Szent György Kör tagjai és középiskolás cserkészek írtak — megtaláljuk a csehszlovákiai magyar ifjúsághoz címzett kinyilatkoztatásszerű leveleit és Győry Dezsőnek az újarcú magyarságot meghirdető verseit és programcikkeit. A Prágai Magyar Hírlapban működő Fenyves Pál felszólítására egyre több csehszlovákiai magyar író (Darkó István, Egri Viktor, Marék Antal, Sípos Győző, Szombathy Viktor, Tamás Lajos, Urr Ida stb.) küldi írásait a sablonos diáklapból izgalmas mozgalmi fórummá emelkedő és részben kultúrpolitikai és irodalompolitikai folyóirat szerepét is betöltő A Mi LapunKoa. A Sarló és a néprajzi kutatás kapcsolatát boncolgató fejezetben bővebben idéztem már a lapban megjelent néprajzi írásokat. Most csak Bátky Zsigmondnak, a budapesti Néprajzi Múzeum igazgatójának „gyűjtési útmutatóját” említem meg (Bátky 1930), valamint Tichy Kálmán Regösjárás és népművészet című írását, amelyben röviden ismerteti a szlovákiai magyar népművészeti kutatások fellendítése érdekében tett - jórészt tőle származó - erőfeszítéseket. Meleg szavakkal emlékezik meg a Szent György Kör regösdiákjai és a népi kultúra „egymásra találásáról” (Tichy 1930). Megemlítendő még Csongrády Árpád csúzi kántortanító 1927-es felhívása „dalos gyermekjátékok” gyűjtésére. A felhívás konkrét eredményei nem ismeretesek. Szintén a Sarlóval kapcsolatban volt szó a mindössze négy számot megért Vetésről, ame
