Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
52 II. Kutatástörténet tozásait. Mivel a diákok is belátták képzettségük hiányait (saját lapjukban, a Vetésben olvasható pl., hogy „még nem történhetett megfelelő gondoskodás a cserkészek néprajzi képzéséről”), ezért az 1928-as gombaszögi táborozás keretében, ahol a mozgalom nevét az időközben bekövetkezett eszmei-mozgalmi fejlődésnek megfelelően a Szent György Körről a népies irányvonalat jobban kifejező Sarlóra változtatták, „tíznapos regösiskolát is fölállítottak, amely a falu megismerésére és a magyar népi kultúra (népmesék, népszokások, népművészet, népjátékok) ápolására neveli a cserkészcsapatok diákjait” - olvashatjuk a táborozás meghívójában. Hogy mit érthettek a diákok a „népi kultúra ápolása” kifejezés alatt, azt Balogh Edgár előadásából tudhatjuk meg, amelynek summáját annak idején a Vetés is közölte: A regösjárás legfontosabb célja, tulajdonképpeni értelme, hogy a jövendő magyar intelligenciájával a népi kultúrát megismertesse, a cserkészeket már fiatal korukban a népi kultúra terjesztőivé tegye. Ez a tétel két követelményt állít fel: I. A regösdiákoknak el kell sajátítania azt az elméleti és gyakorlati készséget, amely a népi kultúra felkutatásához szükséges. Ezt a kioktatást a magyar néprajz adja meg. II. A regösdiákoknak össze kell gyűjteni minden olyan adatot, amely az elhanyagolt magyar faji kultúrára vonatkozik, ezeket az adatokat fel kell dolgozniuk, vagy olyan helyre továbbítaniuk, ahol az anyagot tudományosan feldolgozzák. A feldolgozott népi kultúranyagot közölni, terjeszteni kell. Hasonló szellemben, már a szociográfiai kutatások fontosságára való figyelmeztetéssel kiegészítve nyilatkozik a falukutatás szerepéről valamivel később, 1929-ben Jócsik Lajos: „Mi tudományos jelentősége mellett pedagógiai eszköznek ismertük meg a népi kincsek gyűjtését, a paraszt emberi értékeinek a kutatását, mert segítségével a falu és így a szociális reformszükségletek lehetőségeit is kitapinthatjuk. A mi mozgalmunkban az etnográfia jelentőségét a szociográfia egészíti ki. Ezt egyelőre csak teoretikusan fektettük le, mert a vándorlások szünetelnek. A reakciós regösmozgalomban ellenben az etnográfiával a mozgalom szociális vitalitását akarják leszerelni olyanformán, hogy a mozgalom legvégső céljának tüntetik fel a népdalok, baktemóták gyűjtését. Ezzel tehát a mozgalom fejlődését állítják meg” (Vetés 1928/2, 6-7). Az 1929. esztendő - ez előzőekhez hasonlóan - elméleti-módszertani változásokat (fejlődést) eredményezett a megelőző időszak aránylag pezsgőbb gyüjtőtevékenységével szemben. A Pozsonyban megalakult Magyar Szeminárium bölcsészeti szakcsoportja az első szemeszterben (amely még az 1928-as esztendőben vette kezdetét) Balogh Edgár irányításával a magyar néprajz alapjaival is foglalkozott. Balogh Edgár így foglalta össze e foglalkozások célját: „A munkaprogram összeállításánál figyelembe kellett vennem, hogy a hallgatók előtt nemcsak a néprajz ismeretlen, lévén a tudomány a hivatalos helyeken teljesen elhanyagolt, hanem a legelemibb magyar történelmi ismereteik is hiányoznak. Ennek az az oka, hogy a Komenský-tudományegyetemen a magyar történelmet nem ápolják, magyarországi tanulmányutak pedig a magyar tanszék teljes kiépítése előtt alig keresztülvihetőek” (Vetés 1929/3, 12). A hat nagyobb témakörbe beosztott foglalkozások tulajdonképpen a magyar népi kultúra történeti rétegeinek a megismerését tűzték ki célul. A program a lehető legnagyobb teljességre törekedett, a magyar néprajzi szakirodalom legfrissebb eredményeinek a felhasználásával. Ez egyébként Balogh Edgár erudícióját, naprakész néprajzi tájékozódását dicsérheti, ami egyebek között a somorjai Csallóközi Múzeum megalapítása alkalmából akkortájt megjelentetett évkönyv, a Jankó Zoltán szerkesztette, előző fejezetben már tárgyalt Csallóköz-kutatásának már-már történeti antropológiai tervezetét dolgozta ki a magyar és a szlovák (illetve cseh) történeti, néprajzi, nyelvészeti és település-földrajzi irodalom legújabb eredményeire támaszkodva (Balogh 1928).
