Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 53 A néprajzi szakcsoport a második szemeszterre az 1926. évi pályázatra beérkezett két dolgozat (Csécs és Tardoskedd néprajza) megvitatását tűzte ki célul. A programban helyszíni tanulmányút is helyet kapott. Hogy a tervekből aztán mennyi valósult meg, arra vonatkozólag nincsenek adataink. A Sarló 1932-re egy „szociográfiai intézet” fölállítását tervezte, amelyet egy kétéves előkészítő munkafolyamatnak kellett megelőznie: „Az 1930-iki vándorok előőrsmunkát végeznek ama 1931 tavaszán megszervezendő sarlós mozgalom [értsd: szociográfiai vándorlás, L.J. megj.] számára, amely a megreformált cserkészmozgalom második pedagógiai fokaként a praktikus néptanulmányozás és vándorlás alapjaira épülne fel. Az 1930-iki vándorlásnak tapasztalatokat kell gyűjtenie egy későbbi rendszeres mozgalom számára, és elő kell készítenie a talajt vidéken a sarlósok számára” - olvashatjuk egy korabeli dokumentumban. A vándorok konkrét feladatait hét pontba foglalva főleg a társadalmi-szociális kérdések (osztályhelyzet, nemzetiségi viszonyok stb.) megfigyelésében, rögzítésében határozta meg. A „néppel való személyes érintkezés” hét jó tanácsa közt aztán már néprajzi aspektust is találunk: „5. Nagyon ajánlatos előtérbe tolni a rajzoló, a fényképész munkáját, valamint a néprajzi kutatást (dalokat, szokásokat, rigmusokat, helyi hagyományokat nagyon szívesen közöl a nép).” Végezetül az egyes „szakmákra” lebontva is közlik az elvégzendő feladatokat, amelyek közül a néprajzi jellegűt a mérnökök (falusi építkezés, község alaprajza, mezőgazdasági és háziipari technika stb.) kapták. „A tanárok az »Erdélyi Fiatalok« néprajzi kérdéseit, valamint a vezetőknek kiosztott néprajzi kérdőíveket” kapták kézhez. A művészek feladata, hogy „örökítsék meg a népi kultúra megnyilvánulásait, főként a népművészetet. Örökítsék meg a szociális nyomort és elmaradottságot, de az egészséges, haladó parasztkultúra jelenségeit is”. Hogy e feladatkijelölések milyen konkrét munkálatokat, eredményeket hoztak, arra nincs sok adatunk. A Mi Lapunkban megjelent beszámolók is inkább csak nagy általánosságban beszélnek, miszerint a gyűjtések nem eredményeztek „konkrét, adatszerű helyzetképet az egyes falvakról, inkább éles benyomásokat nyújtottak, a társadalmi élet pillanatnyi, filmszerű rögzítését” (A Mi Lapunk 1930, 165). Erről tanúskodnak a következő év hasonló útvonalú szociográfiai vándorlásainak a debreceni Déri Múzeum Sarló-gyűjteményében őrzött vándorlási naplói is. Használható, konkrét néprajzi anyag nem található bennük, inkább benyomásokat, szociális helyzetképet adnak. Ha nem is döntő súllyal, azért minden bizonnyal hozzájárultak ezek a vidékjárások is a Sarló 1931. november 27-én megnyitott pozsonyi néprajzi kiállításának a sikeréhez. Erről, a Thain-gyűjtemény kapcsán a fentiekben már szóltam. A kronológiai rendnél maradva itt emlékeztetek arra a fentebb már részletesen bemutatott 1931-es tervezetre, amellyel a sarlósok egy leendő tudományos kutatóintézet néprajzi munkáját látták megoldhatónak. A Sarló 1935-ös feloszlatásáig más, a népi kultúrával kapcsolatos tevékenységi formára utaló adatra már nem bukkantunk. Arról sincsen tudomásom, hogy az egykori lelkes falukutató fiatalok valamelyike foglalkozott volna a későbbiekben behatóbban is néprajzi munkával (Morvay Gyula az egyetlen, aki idős korában a 20-as évekbeli gyűjtéseiből néhány szemelvényt közreadott). Az eddig elmondottak mintegy epilógusaként említhető meg két, a néprajzi gyűjtéshez lazán kapcsolódó adat. Az egyik arra vonatkozik, hogy a mozgalom felszámolása után, 1935 nyarán Gömörben egy négy résztvevőt (volt sarlósokat) számláló csoport néprajzi-szociográfiai vándorlására került sor. A falujárást követő hírlapi beszámoló vegyes szociográfiainéprajzi-szépirodalmi impressziókról tanúskodik (Fehérváry 1935. Vö. Fehérváry 1937). 1937 tavaszán a csehszlovákiai magyar diákok körében ismét felélénkült a szociográfiai (s ennek keretén belül, ezzel mintegy ötvöződve a néprajzi) munka iránti érdeklődés. Falujárásra
