Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 49 A Szent György Kör 1926 júniusában kiadott vándorlási felhívásában sem szerepelt még a népi műveltség emlékeinek gyűjtési terve. Mesedélutánok szervezése, könyv- és folyóirat-propagálás a feladat. A Mi Lapun/mak ugyanebben a számában olvasható azonban Tichy Kálmán felhívása, amelyben a népművészeti értékek (kizárólag a népi díszítőművészetet értve alatta!) összegyűjtésének a fontosságára figyelmeztet (Tichy 1926). Ugyanekkor jelenik meg a szerkesztőségnek a Szent György Körtől valószínűleg független pályázati felhívása magyar népművészeti emlékek gyűjtésére. Megjegyzendő, hogy e lap már korábban is közölt, nem túl sok eredménnyel, néprajzi felhívásokat (pl. az 1925. évi júniusi számban). Itt „valamely kevésbé ismeretes népmese, a nép szájáról ellesve, lehetőleg phonetikus átírásban” volt az egyik feltétel. Mivel az első felhívásra kevés mű érkezett be, az októberi számban a pályázati felhívást megismétlik. Eredményhirdetésre a decemberi számban kerül sor, amiből kiderül, hogy összesen négy pályamű érkezett, de azok végül is nem népmesék. Hogy ezek a felhívások, főleg Tichy Kálmán sorai, az egyik döntő lökést jelentették a diákok „népművészeti odafigyelése”, néprajzi gyűjtőtevékenysége felé, ez nem egyszerű feltevés csupán, hiszen maga Balogh Edgár is ebben a szellemben nyilatkozik róluk. A nyári gyakorlatban több-kevesebb súllyal már valóban érvényesült ez az irányzat is, ezért aztán utólag a vándorlási verseny eredményhirdetésekor már ekképp foglalta össze a Szent György Kör a feltételeket: „A vándorlók feladata a cserkészeszme ismertetése, a mesemondás, jó ifjúsági könyvek és folyóiratok terjesztése, játékok és dalok tanítása és a magyar nép tanulmányozása volt.” A nyári munka eredményeként jelent meg Balogh Edgár „élménybeszámolója”, amely arra is bizonyíték, hogy a regösdiákok részben meghaladták Tichy Kálmán szemléletét, aki kizárólag a népi díszítőművészet alkotásainak gyűjtésére buzdított. A vándorló diákok, legalábbis Balogh Edgár csoportja, már ekkor valamivel „komplexebben” értelmezték a népi kultúra fogalmát, hiszen a beszámolókban népszokásokról, falucsúfolókról, baktemótákról is olvashatunk a népi díszitőművészet iránti lelkesedés mellett. Az 1927. évi, öt pontban megfogalmazott nyári fölhívás negyedik bekezdésében a Szent György Kör már világosan feladatul tűzi ki a népi kultúra feltárását: „...feljegyzéseket készítenek a magyar nép szellemi kincseiről, és megörökítik a népművészeti emlékeket” (A Mi Lapunk 1927, 118). Míg 1926 nyarán a regösdiákok programjában csak Délnyugat-Szlovákia magyar falvainak meglátogatása szerepelt, a következő nyáron Szlovákia „csaknem minden magyarlakta vidékét végigjárták (...) 27 fiú négy csoportban vándorolt, és összesen 38 község gyermekeit gyűjtötte maga köré dalra, játékra, meseszóra” - olvashatjuk A Mi Lapunk beszámolójában, ahol utalásokat is találunk a népi gyermekjátékok, népdalok, mesék, szokások gyűjtésére, valamint népművészeti motívumok rajzos megörökítésére is. Munka közben csiszolódik a módszer - így a diákok ezen a nyáron is rengeteget tapasztaltak, aminek jövőbeli kamatoztatására buzdítanak. Belátják például, hogy a népdalok gyűjtése csak úgy lehet teljes értékű, ha azok dallamát is lekottázzák. Nincs ebben persze semmi „korszakalkotó”, hiszen a szaktudomány ezt ekkorra már réges-rég „belátta”, csupán arról van szó, hogy a jószerével saját bölcsességükre és találékonyságunkra hagyott diákoknak sok mindent szinte újra föl kellett fedezniük, még akkor is, ha (főleg a későbbi) munkájukon, terveiken imitt-amott érződnek is a budapesti szakemberek segitő tanácsai. Arra is rájönnek, hogy egy-egy ilyen rövid vándorlás ideje alatt nem lehet teljes értékű feltáró munkát végezni. Bár nagyon fontos szempontnak tartják a népi kultúra iránti érdeklődés felkeltését, az alaposabb kutatómunka reményét sem adják fel: Jelentős szerepe a regösjárásnak, hogy kipuhatolja azokat a helyeket, ahol különös erővel él a népi kultúra. Fölmerült az a terv, hogy a következő esztendőkben külön kutatócsoportok is útnak induljanak,
