Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
48 II. Kutatástörténet dani: hazát teremteni magának. A Balogh Edgár szerint már igényként meglevő otthonteremtés módja is a társadalmi körülményekből adódott: „Egy elhagyott, magára maradt, állami kötelmeknek ugyan alávetett, de nemzetiségi voltában jogfosztott kisebbségi magyar ifjúság súlyos anyagi és megalázott erkölcsi mivoltában csakis úgy találhatott rá az önmegvalósítás egy reális módozatára, ha hivatását - jövőjét - a csehszlovákiai magyar dolgozó tömegek szolgálatába állítva képzelte el” - írja egyik, 1978- as visszaemlékezésében, majd hozzáteszi: „Ezek a tömegek akkoriban túlnyomó többségükben vidékiek, falusiak, parasztok voltak, az a réteg, amelyet egy magát nemzetnek minősítő úri kaszt, a középosztály uszálya népnek titulált” (Balogh 1978, 12). A „nép” felé fordulást (ami természetszerűleg még nem azonos a néprajzi munkával!) irodalmi élmények, elsősorban Ady Endre, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond müveinek hatása is befolyásolta. Ez az irányt szabó forrás a két világháború közötti magyar szellemi mozgalmakra (lásd pl. a Bartha Miklós Társaságot, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát stb.) általában jellemző volt. Balogh Edgár a maga „falu és paraszt iránti vonzalma” kialakulását az irodalmi hatásokon túlmenően 1925 nyarára teszi, amikor a Fátra- Kriván alatti cserkésztáborozáson a természet csodáinak regisztrálása mellett „rányílt a szeme az erdő embereire is”. Ez aztán egy egész életet meghatározó, hosszan tovakígyózó folyamat elindítója lett, amiről emlékiratában, a Hét próbában a következőket olvashatjuk: „Most már nem a sziklák és a fenyves, hanem a hegylakók álomképével érkeztem haza Pozsonyba, s néhány ifjú bajtársamat rávettem, hogy még ezen a nyáron induljunk el a csallóközi falvak meglátogatására” (Balogh 1981, 27). Ennek egyenes folytatásaként a Szent György Kör 1925 novemberében már egy pályázati felhívást is közzétett a losonci A Mi Lapunk című ifjúsági folyóiratban, falusi gyermekeknek rendezendő mesedélutánok szervezésére. A pályázat lényege, hogy a versengő csapatoknak „nevelő hatású” meséket kellett mondaniok a parasztgyerekek számára, illetve különféle dalokra, játékokra megtanítani őket. A mesedélutánok ötlete egyébként nem volt teljesen eredeti találmány, ahogy azt Balogh Edgár is elismeri, a német Wandervogel (= vándormadárj-mozgalomtól származik:34 Az igazság nem több és nem kevesebb, éppen csak annyi, hogy a hamarosan legmagyarabbá vált, sajátos népkincset, néphagyományokat feltáró falukutató, faji megújhodást hirdető népi mozgalom a német Wandervogelektől [= vándormadaraktól, L.J. megj.] kapta az első leckét [...] Vándorlásunk utolsó napján azzal fogadtak az egyik felső-csallóközi német községben, hogy éppen tegnap német testvéreik jöttek a vidékre. Messziről jöttek, csak azért, hogy felkeressék az idegenbe szakadt fajtájukat, és beléjük sugározzák a tiszta német néplelket: azt a jókedvű, munkás életfelfogást, amely megelégedett, talpig embereket termel a reális életnek. A lelkes német fiúk alaposan fölrázták a falut kisalföldi tunyaságéiból. A papkertben összecsődítették a gyerekeket, gitárkíséret mellett énekeltek nekik, játszottak, hancúroztak velük, valami Hans Sachs-játékot adtak elő, táncoltak, muzsikáltak, és amikor beesteledett, maguk köré ültették a vidám társaságot csöndes meseszóra. A falu rajong most értük... (Balogh 1981,29-30) 34. A Wandervogel-mozgalom megalapítását 1901 -tői szokás számítani, és lényegében a hitleri időkben történt betiltásáig élt. A Wandervogelek bár élesen elhatárolták magukat a cserkészmozgalomtól, külsőségeikben mégis sok a közös vonás. Előbbiek elsősorban a szórványban élő németek nemzeti identitása megtartásánál kívántak segédkezni. 1919 és 1932 között összesen 9373 „vándormadár” végzett ilyen missziós tevékenységet a határon túli németek körében, és ebből 353-an jártak Szlovákiában (Kneip 1984, 161). A Szent György Kör, majd később a Sarló nem tett éles különbséget a Wandervogel- és a cserkészmozgalom között, de nyilvánvaló, hogy a tcrmészetromantikától a nemzeti vonalra való áttérésükkel gyakorlatilag a német előképet követték (a Wandervogel-mozgalomnak óriási az irodalma. A többi német ifjúsági mozgalom kontextusába helyezve lásd: Giesccke 1981, szlovákiai vonatkozásaihoz pedig: Steinacker 1989).
