Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
404 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása lakosság zömének kezén jórészt terméketlen vagy csak rosszul termő, apró birtoktestek maradtak, a vasút megjelenésével paraszti fuvarosok tömegei estek el kereseti lehetőségüktől. A 19. század végére a térségben viszonylag széles körű paraszti foldosztó mozgalom bontakozott ki. Legfontosabb céljául a nagybirtokok felosztását tűzte ki, és szinte minden településen szövetkezeteket hozott létre (az általunk vizsgált területen mindössze Bodrogszentmárián, Bodrogszögben, Kaponyán, Nagygéresen, Nagytárkányban és Pálföldén nem került erre sor). A mozgalmat 1898-ben a hatóságok visszaszorították (vö. Balassa 1956). A fentebb említett mostoha szociális körülmények következtében a Bodrogközben igen jelentős mértékű volt a kivándorlás, ami nagyjából az 1870-es években kezdődött és a század végére, a 20. század elejére tetőzött. Nem volt olyan bodrogközi település, amely lakosságának legalább 4-5 százaléka ne vándorolt volna ki Amerikába munka után. A kivándorlás oka a kevés föld és kevés helyi munkalehetőség volt, bár éppen Lelesz esetében, ahol a kivándorlás 1902-ben az 50 százalékot is meghaladta (Legenyey 1903, 29), kimutatható, hogy a kivándorlás oka inkább presztízskérdésekkel magyarázható. Az Amerikából hazaküldött iparcikkek, az onnan származó pénz ugyanis jelentősen növelte a helyi lakosság életszínvonalát, egyúttal gerjesztette a kivándorlási kedvet. Az iparos nép többnyire az ide vándorolt, itt ragadt, ide házasodott németekből került ki, kiknek származására azonban ma már csak idegen hangzású neve vall. A tót többnyire cselédül szokott ide a felvidékről; de a következő nemzedék már magyarnak nő föl; a hajdani tót faluk - Pólyán, Dobra stb. - csaknem teljesen elmagyarosodtak. Az asztalosság, kerékgyártás, szíjgyártás többnyire magyar kézben van; a kovácsok sokhelyt a cigányságból kerülnek ki. A cigány a faluvégi putrikban tanyázva, üstfoltozásból, szakajtókötésből, szatyorszövésből, meszelőkötésből s muzsikálásból, kártyavetésből él; Szerdahelyen próbálták ugyan földművelésre fogni, de komoly munkára kapni nem sikerült... (Geöcze 1901, 9) A térség sajátos társadalmi rétegét alkotják a csempészek. E viszonylag új keletű mesterség (mely az első világháború után meghúzott államhatárnak köszönhetően virágozhatott föl) képviselői szinte minden határhoz közeli településen megtalálhatók. A csempészetet nagyban segítették a határ túloldalára átnyúló rokoni kapcsolatok s az ebből fakadó információs csatornák. Elsősorban lovakkal, gabonával, dohánnyal, iparcikkekkel kereskedtek. Szlovákiában főleg a magyarországi ló és gabona volt keresett cikk (Viga 1994).
