Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Ung-vidék

375

Református fejfák. Abara (L. Juhász Ilona felv. 2005)

7.3.3. Társadalmi kultúra

Némi előzmények figyelembevételével néhány 20. század végi kutatási eredmény nyomán szövegeztem meg az alábbi áttekintést (Bodnár 1995, 55-110; Sz. Tóth 1999).

***

Az Ung-vidék összes települése (Abara kivételével) exogám. A domináns családforma hagyományosan a nagycsalád volt, ám ez a 20. század elejére lényegében felbomlott és e századra a kiscsalád vált a térség domináns családformájává. A felbomlás okát Sz. Tóth Judit abban látja, hogy már viszonylag korán a lányok is kezdtek hozományként földet vinni apósuk házához, s ezzel a családi birtok gyorsabban aprózódott föl. A nagyobb mezőgazdasági munkák idején a kiscsaládnak ily módon segítségre volt szüksége, amit a vizsgált időszakban már alapvetően nem vérségi alapon,

hanem inkább a szomszédság, mürokonság alapján igyekeztek megoldani.

Ha a család az aratást nem tudta saját erejéből elvégezni, kiadták »részér« aratni. Főként Csicserbe »jártak tótok, ruszinok, rutének kepére aratni«, »kepét kerestek«. Ritkábban falubeli vagy szomszéd falusi szegények is elmentek a 10. részért dolgozni, míg az idegenek a 12. részért dolgoztak, s emellett a gazda szállást és étkezést s tartozott nekik biztosítani. A munkára általában családok érkeztek: egy-két kaszás, egy-két marokszedő, kötöző - gyakran évekig ugyanahhoz a gazdához. Ha kepések arattak, a gazda családja számottevően nem vett részt a munkában.

(Sz. Tóth 1999, 1177)

A vidék lakosságának társadalmi képét tekintve a 20. század első felében a törpe- és középparasztság volt többségben. Elvétve volt csak egy-egy nagybirtokos. Az alacsony termelékenység következtében a század elején rendki-