Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
370 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása A római és görög katolikusok népi vallásossága gyakorlásának egyik leglátványosabb megnyilvánulásai a búcsúk. Az Ung-vidék népe is megkülönbözteti egymástól a kisebb közösségek számára fontos templombúcsúkat a nagyobb távolságban fekvő búcsújáró helyekre vezetett zarándoklatoktól. Előbbit a helyi templom védőszentjének napja körül tartották, és legfeljebb a környező falvakban élő rokonság vett rajta részt. Az egyházi szertartáson túlmenően ez a rokoni találkozóknak, vendégeskedéseknek volt jó alkalma. A búcsújáró helyekre vezetett zarándoklatok fő résztvevői elsősorban a nők voltak. A második világháború előtt általában gyalog tették meg az utat. Legkedveltebb célpontjuk a máriapócsi Mária-kegyhely volt. Ezt a kegyhelyet rendesen Kisasszony napján (szeptember 8.) keresték fel. A processziót egy idősebb énekes ember vezette, aki jól ismerte az utat. Gyakran velük tartott a község papja is. A nők a hátukra kötött zajdában vitték ünneplő ruhájukat, de az is előfordult, hogy a menetet egy lovas szekér követte élelemmel, a zarándokok holmijával. Ha útjuk út menti feszület vagy temető mellett vezetett el, letérdeltek és imádkoztak. Olykor az útba eső templomba is bementek, miután azt megkerülték. Mivel az út két napot vett igénybe, egy éjjel valahol megháltak. Máriapócson is házaknál aludtak. A szállásért pénzben fizettek. A máriapócsi búcsújáró helyen kívül a vidék népe előszeretettel látogatta a csapi Szent Anna-búcsút, továbbá porciunkula (augusztus 2.) alkalmával az imregi ferences templomot és kolostort, valamint a királyhelmeci, leleszi és munkácsi búcsújáró helyeket. Inkább csak a hagyományban maradt fönn annak emléke, hogy olykor távolabbi búcsújáró helyekre is eljutottak. Imregen például néhány an tagjai a gömöri Barka Skapuláré Társulatának, de arra is vannak halvány adatok, hogy egyesek a sasvári búcsújáró helyet is meglátogathatták (Barna 1989a; Nagy Molnár 2000, 82-83. Vö. Tóth J. 2002). A népi vallásosság szép megnyilvánulását sikerült rögzítenem Csicserben, egy 1994-es gyűjtőutam során. A római katolikus templom mellett egy út menti feszület méretű síremlék található. Körülötte, annak nekitámasztva néhány márványlapból készült hálatábla volt látható a következő feliratokkal: SZERETETBŐL SZ.R. *** HÁLÁBÓL B.M. *** IMAMEGHALLGATÁST CSONKA SZT. KEZEDÉRT KÖSZÖNÖM R.P. *** KÖSZÖNÖM NEKED ÚTMUTATÁSODAT D.P. *** SEGÍTS TOVÁBBRA IS V.J. Szmutko Emil, a falu „szent életű papja” nyugszik ebben a sírban, aki a második világháború alatt híveivel az óvóhelyen tartózkodott. Egy becsapódó akna épp az ölébe hullott, amitől halálosan megsebesült. Halála után valóságos kultusza alakult ki a faluban, amit a fentebb idézett hálatáblaszövegek is bizonyítanak. Vajó Jánosné Ontkó Margit (sz. 1923) elmondta, hogy a sírt valamikor fakerítés övezte, s a táblák (kezdetben jóval nagyobb számban) arra voltak folerősítve. Az 1960-as évek közepe táján a kerítést lebontották, ekkor a hálatáblák nagyobbik része is eltűnt. A gyűjtés idején ott
