Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Ung-vidék 367 A gyermekkor költészetét (altatók, mondókák, kiszámolok, állathívogatók) jóval alaposabban ismerjük. Géczi Lajos közleményéből tudjuk, hogy a vizsgált terület gyermekjátékdalai és -mondókái lényegében megfelelnek a magyar nyelvterület más részein lejegyzetteknek (Géczi 1984. Vö. Ág 1999a, 14-28). Ez nyilvánvalóan (s erre említett munkájában a gyűjtő is utalást tesz) többek között annak is köszönhető, hogy gyakorlatilag a 19. század utolsó harmadától a különféle gyermekjátékok, mondókák és kiszá­molok helyet kaptak az iskolai tankönyvekben, ami erőteljesen hozzájárulhatott az egész magyar nyelvterületen történő egységesülésükhöz. 13.2.2. Népi hitvilág Az Ung-vidéki magyarok népi hitvilágáról meglehetősen szórványos adatokkal rendelke­zünk csak. Tudomásom szerint kifejezetten cél­zott kutatások ezen a területen nem is zajlottak. A legtöbb adathoz a hiedelemmondák tartalmi értékelésével jutunk, illetve más jelenségcso­portok járulékos elemeiként bukkannak fel. *** Mivel a térségben a legutóbbi időkig kiemelten fontos szerepet játszott az állattartás, ezeknek nagyobbik része hozzá kapcsolódik. A néphit legfontosabb hordozói a pásztorok voltak. Ok mesélték a különféle történeteket és végezték az egyes praktikák nagyobbik részét is. Templomot fedtek, amikor arra ment egy parádésko­csis, oszt megállt a lova. A kocsis is tudott annyit, mint aki fent vót a tetőn, az ács. Azt mondja neki a kocsis: - Eresszen, barátom! - Felőlem mehet - mondta az ács. A kocsis leszállt a kocsirul, kivett a kocsiládábúl egy verőt, odavágott a rúd végire, oszt az ács leesett a tetörül, oszt megütötte magát. (Kaposkelecsény-Nyarád: D. Varga 1985b, 28) A tudós pásztorokról, tudós kocsisokról szóló történetek később, az egyes technikai vívmá­nyok (cséplőgép, autó stb.) megjelenésével azokra is áttevődtek. Az egyik helyriil jött le a cséplőgép. Igaz, az a csép­lőgép akkor még valaki tulajdonát képezte, és szer­ződése volt a polgárokkal, és csak ott csépelt, ahol a szerződés meg vót vele kötve. Hál egy idősebb néni - úgy tartottuk, hogy vasorrú boszorkány, gyerektelen házaspár vót - megkérte a gépészt, hogy van neki néhány kereszt [...] búzácskája, meg más egyéb ilyen termése, hát hogy soron kívül kigépelje neki. Hát a gépész azt mondta, hogy ütet sürgetik azok, akikkel neki szerződése van, nem teheti.- Nem mégy te innen sehova, a pócsi Szűz Mária sír­jon rád! - mondta az asszony. Akkor lehajolt, húzott a porba, az úton előtte három keresztet. Kérem­­szépen, megyen a gépész begyújtani, meg se moccan a traktor. Forzum traktorja vót, azelőtt szállott le rúla, még működött. Nem is tudta működésbe hozni, hogy mi történt azután vele, nem tudom, el kellett valahova vinni. Végképp elromlott a traktor. Kép­zelje el, az a három kereszt milyen csodával vót! Hát a szememmel láttam, mint gyermek. (Szirénfalva: Sz. Tóth 1999, 1177-1178) A boszorkányhithez kapcsolódó képzetek zöme a boszorkányság elsajátítására, a boszorkányok felismerésére (lucaszék), valamint a tehén, a tej megrontására vonatkoznak. A néprajzi módsze­rekkel még elérhető időben több faluban is szá­mon tartottak különféle javasasszonyokat, akik mágikus praktikákkal és gyógynövényekkel egyaránt gyógyítottak. Ha nyugtalanságot vettek észre a gyermeknél, azt mondták, hogy »szemmel verték«, amit a falu min­dentudó javasasszonya máris »kigyógyított«. Szenes vizet készített, amelyből itatott a gyerekkel [...] Egy bádogba (findzsátba) vizet merített a kútból, majd a tűzből kivett kilenc darab parazsat (népi nevén szir­­kó), s ezeket egyenként a vízbe dobálta, miközben visszafelé számlált: sem kilenc, sem nyolc... egészen az utolsó darabig. Mikor ez is leszállt a víz aljára, kezdődött a művelet. A szenes vízzel meglocsolta a gyermek mellét, kezét, lábát, keresztvetés formájá­ban. Majd elölről kezdve pendelye fonákjával letö­rölte a vizet a testrészekről, miközben ezeket mor­molta: »rossz, gonosz, aki megrontotta, megnízte, megigízte, szájjon rá, menjen rá betegségire, pusz-

Next

/
Thumbnails
Contents