Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
368 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása iuljon el a rossza!« A csuporban megmarad vizet pedig az ajtófélfára loccsintotta. A hiedelem azt tartotta, hogy aki a rontást elkövette, annak ezután nincs nyugodalma, és még aznap el kell jönnie a házhoz. Es aki elsőnek odatévedt, az volt a megrontó, volt abból sokszor egy életre szóló harag. (Mátyóc: Bodnár 1995, 63) A baromfíneveléshez itt is egy sor hiedelem kapcsolódott. Az Ung-vidéki falvak asszonyai azt tartották például, hogy a tyúkot akkor a legjobb ültetni, amikor tőttire van a hold (vagyis, növekvő hold idején). A hét napjai közül a legelőnyösebb a kedd és a szombat, a hétfő meg péntek viszont nem jó az ültetés megkezdésére, mert akkor nem lesz szerencsés a kelés. Szirénfalván férfisapkába rakta a gazdasszony a tojást (azért, hogy a kikelt csibék között sok kakas legyen), s a fészekbe borítás közben a következő rigmust mondta: Ülj tormával, Kőccs hangyával! Analógiás mágiáról van szó, hiszen a rigmus értelmét azzal magyarázzák, hogy a kotlós olyan nyugodtan üljön a tojásokon, mint ahogy a torma van a földben, viszont a kikelt kiscsibék olyan fürgék legyenek, mint a hangyák (Magyari 1985b, 101). 7.3.2.3. Népi vallásosság Az utóbbi évtizedek néprajzi kutatásainak köszönhetően rendelkezünk bizonyos képpel mind a római (Barna 1989c), mind a görög katolikus (Bartha 1989. Vö. Bartha 2001) és a református (Sz. Tóth 1990) népi vallásosság Ung-vidéki megnyilvánulási formáiról. Az alábbi áttekintést ezek figyelembevételével, saját kutatási eredményekkel kiegészítve szövegeztem meg. *** A térség lényegében háromvallású, mégpedig görög és római katolikus, valamint református. Miközben vannak egyvallású falvak (Mátyóc: görög katolikus; Dobóruszka: római katolikus; Iske, Bés: református), sok esetben egy-egy települést három felekezet is lakja. Nem ritka az olyan falu, ahol két-három templom is van (pl. Csicser). Általában azt tartották, hogy az a valódi falu, ahol több vallási felekezet él egymás mellett. Az egyvallásúak tudniillik barátságtalanok, zárkózottak, míg a több vallási felekezet sok évszázados együttélése (az ebből fakadó szomszédságok, műrokonságok kialakulása) nyitottá teszi a lakosságot. Nem volt ritka az sem, hogy eljártak egymás templomába. Egy csicseri református adatközlő szerint nincs nagy különbség az egyes vallási felekezetek között, „csak ti [ti. a katolikusok. L.J. megj.] díszesebb úton mentek a feltámadás felé... de ugyanarrafelé megyünk. Hát ne legyen szétválás közöttünk” (Sz. Tóth 1990, 119). Bartha Elek áttekintéséből plasztikus képpel rendelkezünk az Ung-vidék görög katolikus népe vallásos hagyományairól is. A görög katolikus lakosság a térség csaknem minden településén kisebbségben van a reformátusokkal szemben, de - hangsúlyozza Bartha - „feltűnő (...) a reformátusokkal való nagyfokú egyetértés, a kapcsolatok megértő, baráti jellege. A vegyes családokban a korábbi eltérő ünnepi időszámítás alatt mind a görög katolikus, mind a református ünnepet megtartották, s egy falun belül gyakran ünnepelték együtt mindkét időpontot” (Bartha 1989, 83). Hasonlóakat tapasztalt 1981-es kutatóútja során Barna Gábor is. Csicserben a különböző felekezetűek gyakran látogatták egymás templomait, sőt a falu fiatalsága kétszer koledált, kántált (Barna 1989c, 68). A római katolikusok és a görög katolikusok sok esetben felveszik egymás vallásgyakorlási formáit is. Mivel a második világháború utáni határmeghúzások az itteni görög katolikus lakosságot elvágták az északkelet-magyarországi és kárpátaljai fontos búcsújáró helyektől (elsősorban Máriapócs, Munkács, Ungvár), valamint több települést parókiájától is elszakítottak, az Ung-vidéki görög katolikusok meglehetős elszigeteltségben éltek. Ráadásul a legtöbb településnek saját temploma sem volt. A Vág és Garam közti terület népi vallásossága jel
