Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
348 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása A 19. század negyvenes éveire a felsövályi református egyház presbitériumi jegyzőkönyvei alapján az egyházi fegyelmezés egyre inkább visszaszorult. Mivel a faluban kisnemesek és parasztok is éltek, érdemes megnézni, hogy a kihágások társadalmilag miként oszlanak meg. B. Kovács István megállapította, hogy „a nemesek gyülekezeti számarányukat messze meghaladó arányban képviseltették magukat a különböző fegyelmi ügyekben. A paraszti réteg a paráznák, lopok és káromkodók között található jelentősebb arányban” (B. Kovács 1990b, 119. Vö. B. Kovács 1986; B. Kovács 1987; B. Kovács 1991, 54-56). Történeti és néprajzi adatok szólnak amellett, hogy a cseregyerekrendszer a történeti Gömör területén is széliében gyakorolt nyelvtanulási módszer volt a 20. század közepéig. „A szlovák falvakból Sajógömörre, onnan pedig a szlovák falvakba mentek a magyar, illetőleg a szlovák nyelvet tanulni a fiúk és a lányok, ahogy mondták: »magyar szóra«, »szlovák szóra«, »cserébe«, ami azt jelentette, hogy meghatározott időre a magyar családba került egy szlovák ifjú és fordítva. A »csere« lányok és fiúk nemcsak a nyelvet sajátították el, hanem megismerkedtek a helyi szokásokkal és a dalokkal. A nyelvtanulás ideje egyúttal a kulturális kapcsolatoknak is fontos alkalma volt” (Ujváry 1984b, 43). Fekete Lehotám lakott egy erdész. Akkor még erdőkerülő volt a neve. Az volt itt nálunk édesapáméknál egy napon. Keresett itt a faluban egy olyan családot, akinek volna egy hét éves fiúcskája. Neki is olyan fiúcskája volt. Mivel én is ilyen éves voltam, a kerülőt hozzánk utasították, hátha oda ad az édes szülőm cseregyereknek. Eljött hát a kerülő hozzánk és megegyezett édesapámmal. Én elmegyek tót szóra Fekete Lehotára, Jankó meg eljön hozzánk Sajógömörre magyar szót tanulni. Június elején vitt el engem édesapám a kerülőékhez. Lovas szekérrel mentünk oda. Édesanyám elkészítette a hétköznapló ruhámat, hétköznapló ingemet, ünneplő ruháimat és ünneplő ingemet. Engem, ahogy oda értünk a kerülőékhez, azonnal megcsókolgattak, a kerülőné és a kerülő is. A kerülő tudott keveset magy’arul, a felesége nem tudott. Édesapám aztán elvitte magával a kerülőék Jankóját. Engem meg otthagyott. Én lettem a kerülőék fia. Janó meg az én szüleim gyermeke lett. Ok vigyáztak Janóra, a kerülőék meg énrám vigyáztak. A néni úgy szeretett, csókolgatott, mintha csak a fia lettem volna. (Sajógömör: Ujváry 2000a, 300) A cseregyerekrendszer kialakulása legfontosabb előhívójaként Paládi-Kovács Attila egy áttekintésében a gazdasági ráutaltságot nevezte meg. Egy sor példával bizonyítja a történeti Gömör területén együtt élő népek egymásrautaltságát, s az ebből fakadó cseregyerekrendszer korai meglétét. Páskaházáról, Kuntapolcáról, Perjéséről stb. közöl konkrét adatokat, miközben megjegyzi, hogy „bár magyar részről is megvolt a készség a szlovák nyelv elsajátítására, a magyar-szlovák népi érintkezés Gömörben inkább magyar nyelven történt” (Paládi- Kovács 1981,70). Utolsó példaként említem B. Kovács István közlését, aki egy, a rimaszombati Gömöri Múzeumban található, a 19. század elejére datálható kéziratos „nyelvkönyvecske” didaktikus szövegeit adta közre. Ezekből a szövegekből kiviláglik, hogy szlovák környezetben ebből tanultak a fiatalok magyarul, s ráadásul az egyik példázat a cseregyerekrendszer szokásához is adatokat nyújt. Konkrét magyar településeket említ benne, miközben az egész hangvétele mintha a cseregyerekrendszer intézményének (és a magyar nyelv elsajátításának) a propagandája lenne: A.: Jó napot hiigom. N. ; Köszönöm szépen. A.: De régen nem láttalak. N. : Most esztendeje. A.: Hogy tetszett a Magyarokon? N.: Hála Istennek jó dolgom volt. A.: Látni szemedből is hogy jó gazdáinál voltál. N: Tsak hogy messe laktak szüleimtől. A.: Hány mértföldnyi távolságra lehet? N: Két órányi járás. A.: Tsak ugyan nagy messeség. N.: Hogy ne lenne mikor én azóta otthon nem voltam.
