Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
344 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása Jegy ajándéknak készült, cifrázott mancsozó bot (Domer 1912, 195) becsben tartották ezt az ajándékot, s a budapesti Néprajzi Múzeumba került példányt - Domer Aurél szavaival - „egy csalódott szerelmestől sikerült megszerezni” (Domer 1912, 196). Dorner egyébként közleménye megjelenése idején még úgy gondolta, hogy a bemutatott játék csak az általa szóba hozott két településen ismert. Azóta tudjuk, nem utolsósorban Kriston Vízi József és Paládi-Kovács Attila kutatásainak köszönhetően, hogy a mancsozás a palóc területnek, azon belül is elsősorban a honti, nógrádi, dél-gömöri, észak-hevesi és borsodi területek sajátja, több névvel is illethetik, s a játék módjának két alapvariánsa ismeretes. Az egyik a golyó, a mancs lyukba terelése, a másik pedig annak a levegőben való eltalálása a mancsfa segítségével (további részletekkel lásd: Kriston Vízi 1989, 580-585; Paládi-Kovács 2003b). A jegyváltással, tehát közvetve a házassággal is kapcsolatba hozható mancsozás szokása átvezet bennünket a házasságkötés, az esküvő, a lakodalom kérdésköréhez. A lakodalom szokáskörében a Garam mente tárgyalása során említettem már a hajnaltüzugrási vagy menyasszonyporkolást mint a palóc területre jellemző szokáselemet. Menetét meglehetősen régóta ismerjük: Reggeli szürkületkor kimennek a hajnal-tánczot járni, melly abban áll, hogy a falu közepére kimenvén, szalmából nagy tüzet raknak, és azt körül tánczolják; a menyasszonnyal pedig, a kit oda magukkal kivisznek, több ízben egymás után (az az a mennyiszer lehet) keresztül ugráltatják. De a menyasszony, mihelyt egyszer áltugrotta, némelyik még az áltugrás előtt, nehogy öszveperzselődjék, rést keres, és hacsak lehet, megfutamodik hazafelé, de már az alatt a vőlegényes háztól kizárják, és hogy a perzselésre (mert igy is hívják a hajnali tüzelést) vissza ne vitessék, pénzt ígér, csak nyissák ki... (Almási Balogh 1827. Réső Ensel 2000, 359) Noha a hatóságok gyakran tiltották, a hajnaltűzugrás szokása egyes falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig megmaradt. A kérész vagy hőrész a menyasszonyos ház ven
