Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
334 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása Ami a térség szakrális kisemlékeit illeti, azokról elmondható, hogy nyugati felében (főleg az Ipoly mentén) még viszonylag gazdag a szentek köztéri szobrainak jelenléte (elsősorban a különféle Mária-ábrázolások, valamint Nepomuki Szent János és Szent Vendel szobrai), ám ahogy kelet felé haladunk, ezek (legalábbis falusi környezetben) mind ritkábbakká válnak (vö. Csáky 2008b; Csáky 2009). Itt a szakrális kisemlékeket sokszor szinte kizárólag az út menti feszületek, keresztek reprezentálják. Ezek karakterisztikus példányai az öntöttvasból készült feszületek. A Palócföld egyik legfontosabb szőlőtermő vidéke az Ipoly mente. Végezetül nézzük a szőlőhegyek patrónusának, Szent Orbánnak a térségben nyomon követhető kultuszát. Az egykori Hont megye szinte minden, szőlőtermesztéssel is foglalkozó településén megtaláljuk Szent Orbánnak valamilyen emlékét. Egegen, Ipolynagyfalun, Ipolyságon, Paláston, Tesmagon stb. szőlőhegyi szobra, képoszlopa áll még ma is. Garamkövesd szőlőhegyén valamikor szintén állott egy Orbán-kápolna. A második világháború ideje alatti kemény harcok során az építmény gyakorlatilag ugyan nyomtalanul eltűnt, de a rajta levő márványtáblát ma is őrzi annak az egykori bírónak (Matus Orbánnak) a családja, aki annak idején a kápolnát gondoztatta. Ezt követően is ez a család (akiket a faluban ma is csak úgy ismernek, hogy az Urbánék) viselte gondját, ükunokáját és annak fiát is Orbánnak keresztelték. A márványtábla felirata: AZ ISTEN DITSŐSÉGIRE SZ. URBAN TISZTELETIRE E KÁPOLNA FÖLÉPÜLT FÖLSŐSÉG ENGEDELMIVEL DARÁZS JÁNOS KÖLTSÉGIVEL E SZŐLŐK KOSZT ELKÉSZÜLT AN 1825 Matus Orbánné Hunya Ilona (sz. 1932) visszaemlékezése szerint ez a kápolna nagyjából 3 m széles lehetett. Az oltáron Szent Orbán püspök gipszből készült szobra állott, mellette két oldalról egy-egy gyertyatartó és virágváza. Jobbról és balról egy-egy Jézus Szíve- és Szűz Mária-kép. Az oltár előtt kis zsámoly (térdeplő) volt. A kápolna belülről fehérre volt meszelve, üvegezett rácsos ajtó zárta. Az egész belvilága akkora volt, hogy a szentmise alatt a pap és a két ministráns gyerek elfért benne. A második világháborúig Orbán-nap előtt a csőszök lekaszálták a kápolna körüli térséget, s azok a szőlősgazdák, akiknek hajioka a proseció útvonalába esett, kimeszelték a présházak elejét. Az oltárt virágokkal díszítették. Az Orbán-napi körmenetet és a litániát mindig napján tartották, csak abban az esetben halasztották a következő vasárnapra, ha az idő nagyon nem kedvezett neki. Litánia után a hazafelé tartókat a szőlősgazdák beinvitálták egy-egy pohár borra, így végül egész népünnepélyként zárult az Orbán-napi körmenet. Hétköznapokon a határból hazajövök egy-egy csokor mezei virágot tűztek az Orbánkápolna rácsos ajtajába, a férfiak megemelték kalapjukat, s egy-egy fohászt mondtak el. Csak halvány adatokat sikerült gyűjteni arra vonatkozólag, hogy rossz termés esetén megbüntették-e itt is Orbánt, ahogy az általában szokás volt. Állítólag előfordult, hogy - miután elverte a jég a szőlőjét - az egyik szőlősgazda vízzel öntözte le az Orbán-kápolna ajtaját. De az ellenkezőjére is volt példa: jó termés esetén a vidám szőlősgazdák borral öntözték le Szent Orbán kápolnájának ajtaját. Amint már fentebb emlitettem, a második világháború során a garamkövesdi Szent Orbán-kápolna teljesen elpusztult. A Matus család (Urbánék) egy falubéli fiatalemberrel, Gyurkovics Ferenccel, aki a modori majolikagyárban dolgozott akkor, 1953-ban elkészíttetett egy új Orbán-szobrot, amelyet ma is otthon őriznek. Akkor úgy tervezték, hogy a kápolnát ismét felépítik, s a szobor ott nyer majd végső elhelyezést. Erre az ismert társadalmi-politikai körülmények miatt abban az időben nem kerülhetett sor. Amikor 1990-ben ismét meg lehetett rendezni a faluban az úmapi körmenetet, az
