Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 331 vállalkozni, a haldokló boszorkány kezébe rendesen egy nyírfasöprüt nyomtak, amit aztán elégettek. Miután a nagybeteg a söprűnek átadta tudományát, meghalt. L. Juhász Ilona arról tudósít, hogy egy 2000-es rudnai gyűjtése során egyik adatközlője elbeszélte, hogy 1999- ben a rozsnyói kórházban egy idős asszony nem tudván meghalni, a nővérek, mivel boszorkánynak nézték, egy söprűt nyomtak a kezébe (L. Juhász 2007a, 102). Itt említem meg, hogy a halálhoz, a halottkultuszhoz rendkívül sokrétű hiedelemanyag társul a vizsgált területen. Ezek, miközben archaikus vonásokat is felmutatnak, szervesen illeszkedve egy tágabb közép-európai térség hiedelemrendszerébe (vö. Csáky 1999; Liszka 1999a), sokszor meglepően modern köntösben is felbukkannak. L. Juhász Ilona a rudnai halottas szokásokat vizsgálva például olyan halálelőjeleket is feljegyzett az ezredforduló környékén, amelyek bizonyos műszaki cikkek megmagyarázhatatlan viselkedésén alapultak: Együtt vót a család, oszt bekapcsoltuk a tévét, egyet patant, oszt sémi kép nem vót. Oszt későb, olyan kilenc óra körül, megint megpróbáltuk, hát akor már be lehetet kapcsolni. Oszt amikor először próbáltuk, az épen akor vót, amikor Gabi beeset a barlangba, oszt meghalt, azt monták, hogy fél nyolckor vót, mink meg akor nem tutuk bekapcsolni a tévét. (Rudna: L. Juhász 2002a, 33) Végezetül az állattartással kapcsolatos hiedelmek közül álljon itt példaként néhány, a Medvesalján feljegyzett, a baromfitartáshoz kapcsolódó képzet. Egy, az 1980-as évek elején végzett gyűjtés"9 eredményei alapján az asszonyok úgy hitték, hogy nem jó úgy ültetni a tyúkot, hogy akkor keljenek a kiscsibék, amikor a csipkefa virágzik. Olymódon hullik majd el akkor az apró jószág, mint ahogy a rózsa szirmait is hullatja. A naptárban azt is megnézték, hogy mikor van újhold, ugyanis újságon sem jó 119 ültetni, mert akkor nem jó a tojás, nem foganik, nem kel belőle csirke. Növekvő hold idején viszont kifejezetten előnyös volt a tyúkot a tojásra ültetni. Pénteken viszont szintén nem szerencsés tyúkot ültetni. Az almágyiak ezzel szemben azt tartják, hogy erre a hétfő és a csütörtök a legalkalmasabb (vö. Magyari 1985a, 128-129). 6.3.2.3. Népi vallásosság Noha a palócok leírói a legkorábbi idők óta hangsúlyozzák a palóc nép feltűnő vallásosságát, a korai forrásokban a népi vallásosságra utaló konkrét adatok csak szórványosan bukkannak fel. Később (elsősorban az utóbbi néhány évtizedben) azonban, főleg a magánáhítat formái, a búcsújárás vonatkozásában jelentős előrelépések történtek (Barna 1985a; Barna 1993; Barna 2001; Csáky 2005; Fehérváry 1993; Hála 2000; Lengyel-Limbacher 1997; Limbacher 2005; Tóth J. 2002). A szakrális kisemlékek tekintetében a komáromi Etnológiai Központ Szakrális Kisemlék Archívumának adatbázisa alapján kiegyensúlyozott kép rajzolható a térség közterületeinek római katolikus vallási objektumairól (vö. Csáky 2008b; Csáky 2009; L. Juhász-Liszka 2006; Liszka 2000b). *** A térséget, ahogy erről már volt szó, zömében római katolikusok, reformátusok és evangélikusok lakják. Az izraeliták száma elenyésző. A (tudományos) közhiedelem a (római katolikus) palóc népet az átlagosnál vallásosabbnak, vallási szempontból hagyományőrzőbbnek tartja. Hogy ez a fokozott vallásosság miben nyilvánul meg, azzal kapcsolatban még csak részleges kutatási eredmények állnak rendelkezésünkre. Elsősorban Lengyel Ágnes és Limbacher Gábor nógrádi terepmunkájának köszönhetően ismerjük jól a (főleg) nógrádi palóc nép 119. A közlemény alapján nem egyértelmű, hogy a gyűjtő adatai milyen időszakra érvényesek. Csak feltételezhetjük, hogy (amennyiben az akkor legidősebb generációt kérdezte) nagyjából a 20. század első felének tudásanyagát reprezentálják.
