Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
332 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása vallási megnyilvánulásait. S bár a mai Szlovákia területén is végeztek kutatásokat, mind ez ideig csak szórványos adatokat közöltek innen (Lengyel-Limbacher 1997; Limbacher 2005). A gömöri római katolikus magyarok legkedveltebb búcsújáró helye a mátraverebélyi Szentkút volt. Ide életében legalább egyszer minden katolikus elzarándokolt. A Turóc-völgyi Dereskről és Lévártról a második világháborúig a Nagyboldogasszony napi (augusztus 15.) búcsúra mentek, általában a lányok, asszonyok és csak jóval kisebb arányban a legények és a házas férfiak. A 40-50 főből álló búcsús csoport gyalog, az előénekessel és előimádkozóval az élén, énekelve, imádkozva tette meg az utat. A falvak népe, amelyeken keresztülhaladtak, rendesen várta a búcsúsokat. Útközben egy alkalommal, általában Ceregyen megháltak, majd a búcsút megelőző napon érkeztek a kegyhelyre. Első útjuk a kegytemplomba vezetett, majd a szentkúthoz mentek, ahol ittak a - hitük szerint - gyógyhatású vízből, illetve a magukkal hozott üvegeket, demizsonokat is megtöltötték vele. Mátraverebélyen az időjárástól függően vagy házaknál aludtak, vagy csak ledőltek az erdő szélén. A búcsú napján részt vettek az egyházi ceremóniákon, majd a búcsús vásárt látogatták meg, ahol az otthoniaknak búcsúfiát (szentképet, rózsafűzért, imakönyvet, szent szobrocskákat stb.) vásároltak. A második világháború után már autóbusszal szervezték meg a szentkúti búcsú meglátogatását, illetve individuálisan személygépkocsikkal is fölkerekedtek a családok (vö. Ujváry 2000a, 19—42). Ezen kívül a térség magyar népe látogatta természetesen a szlovák vidékek búcsújáró helyeit is (Perlác, Uhorna stb.). A perláci Szent Anna kegyhelyet az 1950-es évekig főleg a Murány és a Turóc patakok völgyének katolikus népe látogatta, elsősorban Deresk, Lévárt, Lice magyar népe, de a környék szlovák katolikusai is. Annak ellenére, hogy a helyi lakosság evangélikus szlovák, ők is megtartották a búcsút: vendégséget rendeztek, sőt még a két nyelven (szlovákul és magyarul) elhangzó szentmisén is részt vettek (további részletekkel lásd: Barna 1993). Emellett számtalan lokális búcsújáró hely is van a térségben, mint például a rudnai Magdolna-forrás, továbbá a rozsnyói, krasznahorkai, bárkái (vö. Kmeczkó 1991; Tóth J. 2002), várhosszúréti, körtvélyesi stb. búcsújáró helyek, valamint az Egyházasbást és Vecseklő között található Básti-hegyen levő búcsújáró hely. Utóbbi jellegzetes kistáji, néhány környékbeli falu asszonynépe által látogatott szent hely. A 19-20. század fordulóján keletkezhetett mint Mária-jelenés és gyógyhatású vizű szent forrás összevont színhelye. Két kis kápolna (egyikben a mátraverebélyi kegykép másolatával, másikban egy lourdes-i Mária-szoborral), valamint egy kereszt és a szent forrás található itt. A mátraverebélyi Mária-szobor másolatát a liturgia színei szerint rendszeresen öltöztetik (Barna 1985a; Barna 2001). Az utóbbi egy-két évtizedben van felvirágzóban a debrődi Szent László-forrás és Máriajelenések helyszínén kialakult búcsújárás. Előzménye az a mondakör, amely Szent László néhány csodás tettét kapcsolja a környékhez (a Szádelői-völgy kialakítása, vízfakasztás, lábnyoma egy sziklában stb.), majd ugyanott számos Mária-jelenés történt. Az emlékezet szerinti elsőre 1952-ben került sor a Szent Lászlóforrásnál: Hirtelen nagy fényesség volt, az egész tisztás aranyszínű volt. Valaki látta az Úr Jézust, én láttam a Szűzanyát. Tárt karokkal állt a földtől körülbelül 60-70 centire a templom közepén. Embernagyságú volt. Gyönyörű violaszín ruha volt rajta, kék öv a derekán és korona a fején. Gyönyörű sárgás rózsaszín, nagyon halvány fények vették körül. Mikor én a Szűzanyát megláttam, azt mondtam: - Drága Szűzanyám! - így magamban gondoltam - csak azt kívánom, hogy míg élek, a szemem ne fájjon és az örök életet add meg nekem. Semmit, hogy nekem vagyon vagy valami. Én semmit, csak ezt kívántam. Mert meg voltunk fásódva, ezt is csak gondolatban. Az ember magán kívül volt. Nem is tudom, hogy mi is volt az a nagy jelenés, hogy ugye az ember méltó
