Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
330 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása ha hol vóna, én ebe nem hiszek. No, azt mongya apaka, Csepcsikhez kel meni Jólészre, mer ő értet, Csepcsik bácsi a dolgokhoz. Azt mongyák, hogy még él a fia és ő is ért valamit ezekhez. Elég az hozó, hogy muszáj lesz hónap hozó meni. No de csak hónap, mer eltervezte J...., hogy ki kel hordani az ólból a ganajat, már áz egész hidlás aját, meg a válók alól is pucojuk ki, vigyük ki ide a kertre a ganajat. No apa, maga meg hónap menyen el Csepcsikhez Jólészre. Hozáfogtunk, hortuk a ganajat ki a fürikal a szekere, oszt mi az anyósomal húztuk le a ganajat a székéről. Amikor lehúzuk, egy nagy papírba lezuhan valami elinkbe a székéről, egy papírvatába becsavarva egy szakasztól olyan tehen első láb, mintha csak szakasztól a mi tehenünk let vóna. Egy ilyen tehen első láb. Aba a papírba bab, aba genyek, mocskok, cérnák, tarka rongyok, ott vót a rontás. Ugye, amikor hozták ki a ganajat, a váló alat, a tehen lábánál felgyülemlik a ganaj, oszt hát nem veték észre, ahogy rakták a fiurikba, már csak mink vetük észre. Elég az hozá, mongyuk, it a rontás. No de most mit csinájunlc? B. .. J... bácsi még akor élt, oszt épen it vót a kertbe, oszt hijtuk oszt mutatuk neki, hogy mi van. Hát azt mongya, hogy én ere azt tanácsolom, hogy a háztól vigyétek, mert anyám mindig azt monta, hogy az ilyet el kel vini mindig ki az erdőre, valami mély lyukba elásni, úgyhogy vigyétek valahova, valami mély lyukba elásni valahova. Hát akor szegény anyósom öszeszete, valahol a Csetneki patakba ásta el, jó nagy gödröt ásót, oszt ágy tete bele. No, akor másnap ment az apósom a bácsihoz, oszt mongya neki, hogy mi van. Hát minek viték azt elásni, nemhogy ot rögtön a kertbe meggyútoták vóna, rakták vóna a tűzre, hagy éget vóna, mer ha ahogy a tűzön éget vóna, azt úgy égete vóna őt is othon. Égetheték vóna vagy egy fél napig. Azt magok el nem gondolják, hogy mit szenved olyankor az ilyen, aki ezt csinálta. Hát azt mongya: én adok magoknak füveket, tegyék fel főni, oszt utána szentejék meg az ólat, adok a tehenek is, az a tehen megfog gyógyulni, de az a tehen már nem lesz soha az, ami vót. Soha töbet nem is vót az. Az már soha anyi tejet nem adót azután, csak a fele tejet ata, mind azelőt. Hiába borjazot, már soha nem adót anyi tejet, mind azelőt. Anak az uszonynak soha sémi roszat nem csináltunk. Mink a mai napig nem tugyuk. Sokszor feltetük egymás közöt a kérdést, hogy mér csinálható. Ót nem kérdeztük meg, mer akor tiltoták az ilyesmit, szocializmus vót. Amikor ezt a főzetet főztük a fűből, gyiit le ere. Oszt nem tudót lemeni, csak it forgot a kapunk élőt. Mer megmonta a Csepcsik: »Nem áldom, de lehet, hogy el fog a házok élőt meni. Hát az egy főze, a töbi meg elenőrize, hogy fog-e ara lemeni, akire gondolják.« A szomszédai is mondták, mer ő a kolónián lakot, ot halani egymást, hogy az egész écaka csörömpölt. Folyton edényekei csörömpölt écaka. Nem tulák elképzelni, hogy mi lehetet az. Amikor tanálkoztunk, úgy köszönt mint régen. De oszt folyton kűdözgete a jányát tojásér. De mink megfogadtuk, hogy aba a családba nem adunk sémit. De hogy mér csinálta, nem tudom. Az anyósom még külön adót neki túrót is ingyen, de hányszor! Ezér nem tugyuk, mér tete velünk. (Rudná: L. Juhász 2007a, 104-105) A Medvesalján a boszorkányokban még a legfiatalabb generáció is hisz. A gyűjtőnek egy 1985-ben született fiatal lány 2008-ban szabatosan el tudta magyarázni, hogy mit kell a boszorkánynyomás alatt érteni: A boszorkánynyomás lényege az, hogy egy ember álmában ászt érzi, hogy fojtogattyák, viszont ha kinyittya a szemét, nem lát senkit, csak ászt érzi, hogy el van nehezülve a tüdeje. Ha az embernek van annyi lélekjelenléte, elkezd tapogatni annak ellenére, hogy nem lát semmit. Ahhoz, hogy megtuggya az illető kilétét, el kell mondani a szükséges mondatot: Gyere el reggel foghagymás pirdósra! A boszorkány akarva-akaratlanul megjelenik reggel az áldozatánál. így megtugyuk, ki a rontó lény. A boszorkány emez rontása halállal is végződhet, amennyiben a megrontott nem eszmél fel álmából. Szerintem a megrontás oka lehet féltékenység, gyűlölet, rivalizálás, szépség, módosabb vagyoni helyzet irigylése, vagy akár az is, hogy nem teccik neki, hogy boldog családi életet él. (Béna: Csintalan Katalin gyűjt. 2008) Ismert a vizsgált területen az a hiedelem is, hogy a boszorkány addig nem tud meghalni, amíg valakinek kézfogással át nem adja a tudományát. Mivel általában erre senki nem akart
